Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Arcképek - Horváth József: Samarjai Máté János 1585–1652

ARRABONA40.2002. ARCKÉPEK Magam inkább Thury Etele adatát tartom valószínűnek: ezt támasztja alá pl. az is, hogy Samarjai utóda Nagyszombatban az a fentebb már említett Czeglédi Pál lett, aki az ő keze alól került a heidelbergi egyetemre, ott 1613. április 9-én iratkozott be a hallgatók sorába, és onnan 1614 tavaszán tért csak vissza - 1614 januárjában még ott tartott vitatkozást (vö.: HELTAI 1980. 269. o.). Érdekességként meg kell jegyezzem, hogy Csizmadia Károly szerint Samarjai a nagyszombati rektorság után 1614-1615-ben Komjátiban tanított (CSIZMADIA 1992); erre azonban nem találtam bizonyítékot, így szinte biztosra mondhatjuk, hogy Samarjai tanítói működése 1614 júniusában befejeződött - és új korszak kezdődött életében. Samarjai lelkészi és püspöki működéséről Első lelkészkedésének helyéről. Zoványi Jenő fentebb már említett véleményét leszámítva abban megegyeznek a téma kutatói, hogy Samarjai Máté Jánost az 1614. június 24-26-án tartott komjáti zsinaton avatták fel lelkésszé; két pártra szakadnak viszont annak megítélésében, hogy hol kezdte meg prédikátori működését. Thury Etele és követői azon a véleményen vannak, hogy Samarjait a nagymegyeri lelkészi szolgálatra avatta fel Csene Péter püspök. Kathona Géza szükségesnek tartja felhívni a figyelmet arra is: „Még az egykorú források is Samarjai ezen első lelkészi állomását a pozsonymegyei Nagymagyarral szokták összetéveszteni. Pedig a két név és hely nem azonos! Nagymagyar Pozsonymegyében van és egyháza a samarjai egyházmegyéhez tartozott, Nagymegyer pedig Komárom megyében fekszik s egyháza a komáromi egyházmegyébe volt bekebelezve." Zoványi Jenő viszont azt igyekszik bizonyítani, hogy egyáltalán nem szorulnak kiigazításra azok, akik Samarjai nagymagyari lelkészségéről szólnak: nekik van igazuk (ZOVÁNYI 1940. 570. o.). Meggyőző érvelésében két fontos kortárs dokumentumra is hivatkozik: 1615-ből két olyan heidelbergi vitairatot is ismerünk, melyeket készítőik - Komáromi Angyal (Séraphin) Pál ill. Velichinus István - Samarjai M. János magyari lelkésznek ajánlanak (RMK III. köt. 1. rész, 1152. és 1154. tétel). Zoványi érvelése talán meggyőzte Kathona Gézát is, aki későbbi munkájában már azt írja, hogy Samarjai 1613-től nagymagyari lelkészként működött; azt hiszem, mi is ezt a véleményt fogadhatjuk el - Zoványi bizonyítékait figyelembe véve - hitelesnek. 440