Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Kossuth tanulmányok - Grábics Frigyes: A Kossuth-kultusz változásai Győrött

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK hiszen Tököly óta ő viszi tovább a legjobbak által vívott harcot; azaz Erdély bukása óta az első elkötelezettje az önálló magyar államiságnak. Vajda formulája a függetlenségi állásponton belül az egyetlen lehetséges vélemény: annak idején nem az uralkodó, nem az ő külhoni pozíciója, hanem a kamarilla és Zsófia főhercegnő az oka minden félreértésnek a nemzet és uralkodója között. A korabeli, 19. századi vezetők és a közéleti szereplők általában „felfelé beszéltek" és kértek, Kossuth viszont a néphez fordult, ebben rejlett sikere és tart mindmáig népszerűsége. A századforduló másik emlékállítója Szávay Gyula. Lapszerkesztő, költő, iparkamarai titkár, kis híján országgyűlési képviselő. Kiváló érzéke volt a közhangulathoz való igazodáshoz, társadalmi pozíciója és érdeke is erre motiválta. Megszervezte többek között a vidéki hírlapírók országos egyesületét ill. érdekvédelmét. Az egyesület elnöke természetesen ő lett. Győrött végezte a jogakadémiát, megalapította a Győri Hírlapot, alkalmi műveket írt minden műfajban, de van egy műve, amelyik szöveggyűjteményként is felfogható: Győr (1896). Alcíme: Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével. A négy részre tervezett mű második része: Győr 1848-49-ben. Jó áttekintést ad az országos eseményekről, idézi Kossuth július 11-i nagy beszédét, az 1848. október 16-i utasítást Lukács Sándorhoz; közli a Győrött kiadott október 21-i német nyelvű felhívását a Mosón megyeiekhez, szó szerint megjelenteti a városi közgyűlésnek a függetlenségi nyilatkozatot elfogadó határozatát. A scwechati csatavesztést „győri futás"-ként aposztrofálja. Kossuth 1849. július 3-i leiratának kézirat másolatát közli: „Újabb tudósítás győzelmünkről a Szőnyi sáncoknál". Adatokat és plakátok szövegét közli a komáromi várvédők, Klapka csapatainak augusztus 3-i ácsi és győri ütközetéről. Aztán a végkifejlet: Haynau hirdetménye az augusztus 13-i, világosi fegyverletételről. A Kossuth-kultusz szempontjából Horváth Lajos katolikus pap működése is említést érdemel. Húsz éves korában belépett a bencés rendbe, egy évvel később 1848-ban beállt honvédnak. A komáromi kapituláció után újból a papi hivatást választotta. 1854-ben szentelték áldozópappá, 1861-ben Győr-Újvárosba került plébánosnak, ahol 1909-ben bekövetkezett haláláig szolgálta a híveket. Alapítója és legtermékenyebb munkatársa volt a Borromeus c. hitszónoklati folyóiratnak, írásai jelentek meg az Isten Igéje, a Jó Pásztor és a Katolikus Lelkipásztor című lapokban. Személye mintegy jelképe lett a szabadságharchoz hűséges katolikus papnak, amint ezt újságcikkeiben sem titkolta. Felfogása annál is inkább érvényre jutott, mert egyházközsége, Újváros már csak osztályösszetétele folytán is 48-as beállítottságú volt, amint ezt a tényt az országgyűlési és 362