Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Tóth Imre: Simon Elemér Sopron megyei főispán életújta és munkássága

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK fogadott, helyére pedig kinevezte Ostffy Lajost, aki közvetlenül Gömbös hatalomra kerülésétől töltötte be Vasvármegye főispáni tisztét, és a miniszterelnök-pártvezér legmegbízhatóbb hívének számított. Az átszervezés adta meg tehát a döntő lökést a távozáshoz, posztjának megtartása azonban már korábban sem volt könnyű számára, hisz mint azt naplójában írja: „ ...az (ti. a főispáni állás) az utóbbi időben teljesen devalválódott". A bekövetkezett változás - „(...) bár annak árnyéka előre vetítette az árnyékát" - jelentős fordulópont volt a vármegye életében. Simon Elemér tizenhárom éven állt Sopronmegye élén, személye szinte összeforrt vele. A legutolsó évek feszültségeitől eltekintve kiegyensúlyozottan, azt mondhatnánk élvezettel végezte munkáját. Utódai - a rövid ideig működő Ostffy, és a korábbi megyei főjegyző, Hőgyészy Pál - más személyiségjegyekkel rendelkeztek, eltérő politikai beállítottság jellemezte őket. A változás mégis főleg abban állt, hogy nekik, a harmincas évek második felétől már markánsan más kormánypolitikát kellett szolgálniuk. Simon, akinek politikai attitűdje inkább megfelelt a bethleni korszak elvárásainak, búcsúzó beszédében nagy hangsúllyal említette korábban is hangoztatott elveit, melyek szerint a kormány képviseletében, de mindig az autonómia tiszteletben tartása mellett viselte hivatalát. A helyi politika hagyományos mozgástere azonban mind szűkebbnek bizonyult a 30-as évek közepén (Ostffy két év múlva bekövetkezett távozásakor nyoma sem volt beszédében az önkormányzatiságra való utalásnak). Ezeket a tendenciákat a NEP hagyományos, konzervatív értékeket követő politikusai ellenérzésekkel fogadták. Simon Elemér konfliktusa, vagy ha úgy tetszik személyes tragédiája volt, hogy pozíciójának megtartása olyan görcsös igyekezetté vált, mely minden figyelmeztető jel ellenére elhomályosította előtte eredeti értékrendjét, elveit és személyes kapcsolatainak fontosságát. A felemásra sikerült lemondás után még egy fiaskót el kellett viselnie, amit alig ellensúlyozott, hogy a megye közgyűlése októberben örökös törvényhatósági bizottsági taggá választotta. A kudarc még 1935 decemberében érte, amikor hívei - volt főispáni titkára Eleméri Elemér vezetésével, a Soproni Hírlap hathatós támogatásával és persze az ő tudtával - mozgalmat indítottak közigazgatási bizottsági tagsága érdekében. E bizottságba való bekerülése - mivel a testület állandó tagságú volt - csak korábbi bizottsági tagok kibuktatása árán volt lehetséges. Simon - akit pedig figyelmeztettek a bukás lehetőségére - erről nem akart tudomást venni és kínos vereséget szenvedett. Két évvel később, Baán Jenő 1937-ben bekövetkezett halála után a megye felsőházi tagságára pályázott, amit a szokásjog alapján meg is 347