Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Tóth Imre: Simon Elemér Sopron megyei főispán életújta és munkássága

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK kellett kapnia. A választás azonban ekkor sem ment zökkenők nélkül, mert a megye életében jelentős szerepet játszó Esterházy hercegi uradalom, személyesen pedig Esterházy Pál herceg saját birtokigazgatóját, Szolnoky Dezsőt kívánta pozícióba juttatni. Az egyértelműnek, mármár lefutottnak induló választási procedúrát ekkor is negatív felhangok kísérték, mert a két konkurens helyi újság, a Soproni Hírlap és a Sopronvármegye személyeskedéstől sem mentes vitát folytatott a két jelölt körül. A kölcsönös vádaskodások tovább rombolták a volt főispán presztízsét. A Sopronvármegye elég egyértelműen utalt Simon jellemére, amikor az ellenjelölt személyét a politikai törtetéstől és a hiúságtól mentesnek ítélte. Mellesleg előhozakodott a két évvel korábbi sikertelen bizottsági tagválasztással is. A megtámadott azonban kihasználva régi kapcsolatait, hathatósan lobbizott saját érdekében. Nemcsak a bizottsági tagokat járta végig, hanem felkereste Darányi Kálmán miniszterelnököt is, hogy rajta keresztül gyakoroljon nyomást Hőgyészy Pál főispánra. Simon bukása valószínűleg az ő székét is megingatta volna, így a választást kénytelen volt elődje irányában befolyásolni, annak ellenére, hogy Szolnoky kibuktatása következtében a hercegi uradalom és a megye viszonya rendkívül megromlott. Esterházy Pál lemondott örökös bizottsági tagságáról, a hercegi tisztviselők pedig szintén otthagyták az összes, a vármegyéhez kapcsolódó testületet, ami ez utóbbinak anyagilag és erkölcsileg is súlyos károkat okozott. Hőgyészy főispán mindezek miatt felajánlotta lemondását a miniszterelnöknek, aki ezt természetesen visszautasította. így az ügy lezárult, de a megye új főrendiházi tagjának tekintélyét ismét alaposan megtépázta a bántó közjáték. Simon Elemérnek tehát a fényes indulás és a hosszú főispáni évek aranykora után göröngyös pályán kellett visszavonulnia. 1937 után évekig birtokolta még felsőházi tagságát csakúgy, mint a Vöröskeresztben betöltött tisztét, miáltal korábbi társadalmi kapcsolatait még jó ideig fenntartotta. A kormányzó 1936. december 7-én, a haza szolgálatában szerzett érdemeiért Magyar Királyi Titkos Tanácsossá nevezte ki. 1938. január 25-én a felsőház társadalompolitikai és véderő bizottságainak tagjává választották, 1939-ben pedig tagja lett az 1939: Il.tc. 141. § alapján létrehozott 36 tagú országos bizottságnak is. Számtalan hazai és külföldi kitüntetés birtokosaként tarthatta és tartotta is számon magát. 1944 ok53 tóberében megvált Vöröskereszt elnöki tisztétől. A front Magyarországra érkezése alatt a szervezet védőtáblája és zászlaja azonban megvédte segélyhellyé nyilvánított csáfordi otthonát, mind a német, mind pedig a szovjet hadseregek átvonulása idején. A háború végén élete legdermesztőbb pillanatait élte át. 1945. július 25-én házkutatás után a soproni rendőrkapitányságra rendelték és közölték vele, hogy mint fel348