Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Lanczerdorfer Zsuzsanna: Egy sokoróaljai iparos repertoárja életútjának tükrében

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK LANCZENDORFER ZSUZSANNA Egy sokoróaljai iparos repertoárja életútjának tükrében „A folklorisztikai kutatásban (tágabb értelemben az egész néprajzkutatásban) a legfontosabb források egyike a nép közegéből származó személy, aki elmondja, előadja, megteremti a népi kultúra értékeit. Nélküle nincs népi kultúra, nyilvánvalóan nincs folklorisztika vagy néprajzi kutatás sem." „Adatközlőm", és egyben „előadóm" Lanczendorfer Károly, bár nem a parasztság köréből származik, birtokolja és hagyományozza a hagyományos folklór kincseit, hiszen mindig falun élt, és foglalkozásából adódóan szoros kapcsolatban állt az itt élő emberekkel. A magyar folklorisztikában ez idáig csak Istvánovits Márton választotta kutatási témájául édesapja meserepertoárját és egyéniségét, azonban nem említi szakdolgozatában, hogy adatközlője saját édesapja, mivel az pestimrei Maróczi (Stefano

vies) Márton néven szerepel. írásából csak azt tudjuk meg, hogy „közeli kapcsolataink nagymértékben elősegítették" kutatását. Ahogy írtam előadóm és kutatási alanyom: édesapám. Ez a szerencsés tény egyben megkönnyíti, de meg is nehezíti munkámat. A közöttünk lévő bensőséges és őszinte viszony elősegíti a gyűjtés menetét, megbízhatóságát. Rolf Wilhelm Brednich az életrajzi módszer alkalmazásához megjelölt kritériumának teljesen megfelel kapcsolatunk: „Az életrajzi módszer alkalmazásához mindenképpen szükséges az, hogy a kutató és beszélgetőpartnere közt egyfajta bizalmas viszony alakuljon ki." Úgy gondolom, hogy a jó szülő-gyermek kapcsolatban „.. .sikerült a kutatónak olyan szituációt teremteni, amely biztosítja az elbeszélő gátlások nélküli megnyilatkozását, de egyszersmind (saját környezetében, ismerős hallgatóság előtt) lehetetlenné teszi a szerepjátszást, az események megmásítását is." Már Ortutay Gyula is felhívta a figyelmet arra, hogy: „a gyűjtőnek, ha jó munkát akar végezni..., otthon kell lennie a kutatott közösségben, együtt kell élnie azzal." Azt is meg kell említeni, hogy Lanczendorfer Károly a tréfás műfajok mesélője. Vöő Gabriella veti fel azt a problémát, hogy hivatásos tréfamondó után ritkán kutattak a gyűjtők. Pedig az általuk hagyományozott rövid, humoros prózanarratívok véleménye szerint "sem régiségükben, 307