Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Csiszár Attila: Vízimalmok a Kis-Rábán

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK nak, és Beké Molnár Mihálynak adtam, és kötöttem örökben ezen Malom jövedelminek harmad részit" (OL, P108-Az Esterházy cs. hg-i ágának lt., Rep. 14, Fase. C, No. 104 et N3). Az idézett források egyúttal a régi magyar névadásra vonatkozó adatokkal is szolgálnak. Tanúságuk szerint a 17. század folyamán a Molnár nevezetűek többsége mesterségére nézve is molnár volt. A19. században a régi vagy időközben elpusztult, kevéssé tartós anyagokból emelt malmokat szilárd, kő-téglafalazatú építményekkel váltották fel. A Kis-Rába malmai kétszintes, téglalap vagy L alaprajzú épületek voltak, kontyos vagy felső csonkakontyos tetővel, cserépzsindely héjazattál. (1-3. kép) A malomhoz csatlakozó földszintes molnárlakás mindenkor a legfejlettebb épületek közé tartozott. A kapuvári malomról a 18. és a 19. század fordulóján készült felmérés a molnárlakást a kisalföldi háztípusnak megfelelő, egy bejáratú házként ábrázolja. Az udvarról nyíló konyha hátsó része fölé szabadkémény borult. A konyhából jobbra nyílt a molnársegéd, balra a mester szobája. Az utóbbiból közvetlenül a malom őrlőhelyiségét lehetett megközelíteni. A házhoz épített kamrába az udvarról nyílott a bejárat. (4. kép) A babóti Alsó-malom ehhez képest még haladottabb épülettípust képviselt. A malommal itt is egybeépült molnárlakás két helyiségsoros alaprajzzal épült, amely a század vége felé a környék népi építészetében is megjelent, de számottevő elterjedéséről nem beszélhetünk. A lakó- és munkahelynek ilyen szoros egységét a folyamatos munkavégzés tette szükségessé. A vízimalmokban alkalmazott, már az ókorban is ismert áttételes szerkezetek Európában a feudalizmus időszakában terjedtek el. Síkvidéki, viszonylag lassú vízfolyásokra épült malmok hajtására alulcsapó vízikereket alkalmaztak. Ezek száma általában megegyezett a kőjáratok számával. A fából készült kerék időjárástól való védelmére a Kis-Rába malmaihoz a 19. században (talán korábban is) szokás volt kerékházat építeni. A vízikerék malomházba benyúló tengelye egyben a nagy fogaskerék tengelye is volt. Ennek fa fogai a kis fogaskerék fogazatába illeszkedtek, mozgásba hozva a függőleges tengelyt, a korongvasat, amely közvetlenül a felső őrlőkövet forgatta. A kopárok a malom szintjénél magasabb, keményfából ácsolt, oszlopokon álló kőpadon helyezkedtek el. (3. kép) 1594-ben írják a kapuvári malomról: "...ith Kapuban az Rába Vizén vagyon eő Na(gysá)ganak három kerék Malma, kiknek kövei jó eppek, hanem hogy az Keő pad alath való Karok, és Samolyok el rothattak, és uionnaid készőlnek csinallni" (OL, P108-Az Esterházy cs. hg-i ágának lt., Rep. 65, Fase. 7).

7 A vízimalmok és a működésüket szolgáló kiegészítő építmények, csatornák, zsilipek, víztárolók stb. a paraszti, falusi mesterség technikai 285