Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Recenziók - Pálffy Géza: A császárváros védelmében (Bariska István)

ARRABONA39.2001. RECENZIÓK Pálffy Géza: A császárváros védelmében A győri (fő)kapitányság története 1526-1598 (Győr, 1999,331.0.) Az ifjú történésznemzedék egyik legtehetségesebb tagja, Pálffy Géza újabb monográfiával ajándékozta meg a szakmai közvéleményt és olvasóit. A Győri Főkapitányság története a 16-17.században c. két kötetes opus kiadását Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára vállalta (Felelős kiadó: Néma Sándor igazgató). Ennek első kötetétől van most szó, amelynek külső borítójára — nyilván véletlenül — "csak" Győri Kapitányság került a Főkapitányság helyett). A szedési és tördelési munkálatokat is a szerző végezte. Nem véletlenül. Érdemes ezért csak a lábjegyzeteket végigpásztázni. Ha csak az osztrák — köztük központi és örökös tartományi —, továbbá badeni, bajor, történeti magyarországi, központi és diétális, családi és hiteleshelyi, vármegyei és városi stb. magyar, újfelnémet, latin nyelvű forrásaira gondolunk, kielégítő az indoklás. Az adatolásnak ez a levéltár(ak)ra, levéltárrész(ek)re, helyre, dátumra, névre, személy(ek)re, irodalomra és szövegekre kiterjedő alkalmazása sem túr nagyon közbülső személyt. Egyszóval, ott eszi az egészet a fene, ha ebbe nyelvi, paleográfiai vagy egyéb pontatlanságok férkőznek. Azért, mert a forrás hitele mindennél előbbre való. Pálffy jó érzékkel választotta meg a kutatási területét. Nemzetközi mértékkel mérve is irigylésre méltó az irodalmi és forrástájékozottsága. Ezért nem lehet csodálni, hogy hamar felfigyelhetett arra, hogy baj van a 16. századi törökellenes harcok történetével. Mindenekelőtt azzal, hogy a forrásfeltárások nem voltak szisztematikusak sem a tárgy- és témakörökre, sem korszakokra vonatkozóan. A hadügynek az a bonyolult hierarchiája és egymásmellettisége, amelyben a 16. század derekára a török elleni védekezés megfogant, a részek felől nem közelíthető meg. Pálffy tehát fordított egyet és a fejéről a talpára állított mindent. Nemcsak a kérdést tette fel az egész felől, hanem a kutatást és a szintézist is így hajtotta végre. És ez az ő nagy érdeme. Pálffy jól és élvezetesen ír le nagyon is bonyolult dolgokat. Mert feltárta a nagy összefüggéseket, érzékeny problémalátásával a lényegest számunkra is világosan különítette el a lényegtelentől, történelem-szemléletében nyoma sincs a direkt módon történő pártállásnak. Nem tapasztalható az elemzésben Habsburg-ellenesség, de a túlbecsülés sem. Nem érzékelhető a magyar rendiség provincializmusának védelme, de jól kiolvasható annak tényleges teljesítménye. 497