Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Recenziók - Pálffy Géza: A császárváros védelmében (Bariska István)

ARRABONA39.2001. RECENZIÓK Ennyit a módszerről és a szemléletről. Ezek után azt hihetnénk, már csak gyerekjáték volt az eredmények besöprése. Nos, a kötet arra is kitűnő példa, hogy milyen hihetetlen erőfeszítést és kitartást követel a téma ilyen teljes igényű feldolgozása. Tessék csak belenézni "A Győri Végvidék 16. századi archontológiai és életrajzi adattára 1543-1598" c. fejezetbe (IX. fej. 228-268. o.). Ez a Győri Főkapitányságra vonatkozó kronologikus archontológia [idő-rendi hadügyi tisztségtörténet] -meglehet, a kutatás afféle kutatási hordaléka. Ám, rendkívül fontos kutatási adattár bámulatos eredményekkel. Sokak kézikönyve lesz ez a rész. Van Magyarország 16-17. századi kutatásának, egyáltalán törökkorszak kutatásának egy külön vonulata. Ez Magyarország területi és kormányzati integritásának török kori története. Pálffy jól vette észre, hogy milyen kitűnően írható le a források alapján az a folyamat, amelynek eredményeképpen Bécs 1546-tól az ütközőzónát kiépíttette. A török délkelet felől nyúlt bele az ország testébe, csaknem gyógyíthatatlan sebet ütve az ország területi integritásán. A hódolt területeken ez természetesen a magyar kormányzati (törvényhozási, igazgatási, jogszolgáltatási) integritási zavarokhoz is vezetett. Pálffy szerint erre Bécs úgy válaszolt, ahogy a középkori magyar állam a délszláv államokban: ütközőzóna kiépítette. Azaz a Győri Főkapitányság és a hozzátartozó végvidék, "az osztrák végvidék" ("österreichische Grenze") létrehozásával. Hogy ez sértette a magyar kormányzati integritást? Hogy ez sértette a magyar rendiséget? Természetesen, noha Pálffy nem ezekkel a szavakkal fejezte ki magát. "Az idegen segítségnek óriási ára volt: eleinte csak beleszólás, később pedig csaknem kizárólagos ellenőrzés és irányítás a császárváros számára legfontosabb védőzónában — miként ez a hadügy és a határvédelem központi irányítása terén is történt." (226.0.) Pálffy Géza kitűnő részletekkel igazolja, hogy ezt milyen nehéz volt elfogadtatni a magyar rendekkel. Nádasdy Tamás nádor esetét már ismertük. Számukra ezért még érdekesebb volt azonban a fiú, Nádasdy Ferenc esete (148-157. o.). Pálffy természetesen alapvető kérdéseket tisztázott azt megelőzően, hogy az egyes végvidéki főkapitányok működését leírta A szerző átfogó forráselemzésének, éles megfigyelésének köszönhető a győri és kanizsai végvidéki főkapitányság, valamint a dunántúli és felső-magyarországi kerületi főkapitányság, megkülönböztetése 1556 után. Ennek azért van jelentősége, mert a végvidéki főkapitányságok (Győr, Kanizsa) székhely szerint működtek, a kerületiek viszont nem. A dunántúli kerületi főkapitányság egységes maradt, míg a végvidéki kettévált (136. o.). Természetesen más-más forrásokból történt a finanszírozás is. Az 1546-tól fokozatosan kialakított, Bécs előtti határvédelem a végvárak és a nemesi hadkiegészítés pénzügyi irányítása 498