Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Horváth József: Lébényi plébánosok hagyatékai a 18–19. század fordulóján

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK • a közzétett ill. elemzett testamentumok döntő többsége városokban vagy jelentősebb mezővárosokban készült; a kisebb településeken élők végrendeletei többnyire elkerülték a kutatók érdeklődését (vö.: HORVÁTH 1999.356-359. o.); • római katolikus egyházi személyek végintézkedéseivel alig találkozunk az utóbbi évtizedek publikációiban: Solymosi László egy későközépkori falusi plébános-végrendeletet tett közzé és elemzett nemrégiben (SOLYMOSI 1999), míg magam két 17. századi győri kanonok testamentumát publikáltam (HORVÁTH 1996.179-181. o. ül. HORVÁTH 1997.105-107. o.). Megjegyzendő viszont, hogy a 19. század végén mind a rk. alsópapság, mind a rk. főpapság végrendelkezéséről monográfia készült - mindkettő Kollányi Ferenc tollából (KOLLÁNYI 1890. ill. KOLLÁNYI1896). Az inventáriumok iránti érdeklődés az 1950-es évek második felétől kisebb forrásközlésekkel kezdődött (vö.: BENDA 1988. LXXIII-LXXVIII. o.); az elmélyültebb kutatások első eredményei az 1980-as évektől jelentkeztek. Méreteivel és alaposságával egyaránt kiemelkedik a Benda Gyula vezetésével folyó keszthelyi kutatás, melynek keretében két kötetben több száz forrás vált teljes szövegével hozzáférhetővé (BENDA 1988 ill. BENDA 1995); ugyanő tett kísérletet egy köznemesi család és gazdaság helyzetének a hagyatéki iratok segítségével történő bemutatására (BENDA 1984), valamint a kutatás tanulságainak elméleti összefoglalására (BENDA 1992) is. Az egy településen folyó, átfogó jellegű kutatások közül Kocsis Gyula ceglédi forrásközlését emelhetem ki (KOCSIS 1988); míg Kocsis Arankának a vajkai szék nemeseinek 17-19. századi hagyatéki leltárait közzétevő és feltáró publikációja (KOCSIS 1997) mind a földrajzi közelség, mind a szereplők miatt izgalmas lehet vizsgálatunk szempontjából. A hagyatéki leltárak forrásértékére leginkább a néprajzkutatók figyeltek fel; vizsgálódásuk elsősorban a tárgyi kultúra változásainak feltárására irányult. Benda Gyula pl. a lakásfelszereltség változásait vizsgálta Keszthelyen kvantitatív elemzéssel, bő fél évszázadot átölelve (BENDA 1989); Granasztói Péter pedig csaknem egy évszázadot átfogó vizsgálódással a kiskunhalasiak tárgykultúrájának alakulását tárta fel (GRANASZTÓI 1998). Mások egy-egy kisebb időszakról készítettek "pillanatfelvételt", esetenként a falusi lakosság körében is vizsgálódva: Szabó Sarolta pl. a háztartás eszközeit vizsgálta Szatmár megyében az 1850-es évek közepén, közel száz hagyatéki irategyüttest felhasználva (SZABÓ 1997), míg Balázs Kovács Sándor az 1840-es években készült decsi vagyonleltárakat vette alaposabb vizsgálat alá (BALÁZS KOVÁCS 1998). A példákat még hosszan sorolhatnám, de talán e néhány is érzékelteti, 331