Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Horváth József: Lébényi plébánosok hagyatékai a 18–19. század fordulóján

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK milyen sok területen hasznosítható forrásai az inventáriumok a történeti és a néprajzi kutatásnak - Mosón megyében eddig még szinte teljességgel kihasználatlanul. A legrészletesebb inventáriumok nem ritkán az árvairatok között maradtak fenn; így nem meglepő, hogy ez utóbbiak fontosságára már három évtizeddel ezelőtt felfigyelt a kutatás (CSIPES 1973). A későbbi kutatók közül Tóth Zoltán nevét említem, aki Szekszárdon százával hasznosította e forrásokat (TÓTH 1989a), majd tapasztalatainak rövid összefoglalására is kísérletet tett (TÓTH 1989). Magam a 18. századi Győr megyei árvairatoknak a népi vallásosság kutatásában való hasznosíthatóságát igyekeztem egy előadásban bemutatni - valójában azonban ezen irategyüttesekkel sem foglalkozott vidékünkön az eddigi kutatás. Az elmondottakhoz hozzá kell tennem azt is: meglehetősen keveset tudunk a Győri Egyházmegye alsópapságának múltjáról! Az egyházmegye történetének eddigi legalaposabb kutatója, Bedy Vince részletesen feldolgozta - több más mellett - a győri székeskáptalan történetét (BEDY 1938); az alsópapságig azonban már nem jutott el: csupán a papnevelés múltját tárgyaló munkájából nyerünk győri szemináriumi tanulmányaik idejére vonatkozó adatokat (BEDY 1937). Érintőlegesen foglalkozott az alsópapság helyzetével a 17. század második felének Sopron megyei viszonyait vizsgálva Vanyó Tihamér (VANYÓ 1928); e réteg történeti kutatása terén azonban érdemben csupán Fazekas István eredményeit említhetem: ő az 1640 és 1714 között készült egyházlátogatási jegyzőkönyvek kvantitatív elemzésével rajzolt árnyaltabb képet származásukról, iskoláikról, műveltségükről, a kegyúrral ill. a faluval való kapcsolatukról (FAZEKAS 1993a). Ugyanő tett elsőként kísérletet a hagyatéki iratok ezirányú hasznosítására, Francesco Orsolini kismartoni várplébános 1700-ból fennmaradt inventáriumának közzétételével és feldolgozásával (FAZEKAS 1993). A 18. század első harmadától azonban már teljességgel feltáratlan e témakör. Végezetül még egy lényeges szempontra utalhatok: Mosón megye múltja meglehetősen "fehér folt" még a történeti kutatásban. Magát monográfiának nevező kiadvány a 19. század utolsó harmadában jelent meg utoljára a vármegyéről (MAJOR 1878-1886); Haller János nemrégiben kiadott történeti földrajzi munkája is hat évtizeddel ezelőtt íródott (HALLER 1998); de helyi tematikájú tanulmánykötet is bő két évtizede készült utoljára (GECSÉNYI1979) - így a kutató ill. a téma iránt érdeklődő olvasó csak évkönyvekben, folyóiratokban elszórtan megjelent, kisebb írásokra támaszkodhat (a régebbiekről Id.: JÁSZBERÉNYI 1979). 332