Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Szőnyi Eszter: Újabban előkerült római kori kőemlékek a Xántus János Múzeum gyűjteményében

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK 3. Sírkő töredéke. Lelőhely: Győr - Kisbácsa, Mosoni-Duna-part. Lelet-bejelentés: 1977. ltsz.: 2001.1.1. (4. ábra) Leírása: Téglalap alakú, tympanonos sírkő felső részének jobb oldali töredéke. A sérült, nagyon kopott domborműves ábrázolásnak csak néhány részlete értelmezhető. A tympanon fölött a jobb oldalon balra néző, fekvő négylábú állatalak töredéke látható. A tympanonban az ábrázolás sérült, értelmezhetetlen. Alatta a kereteit képmező jobb oldalán balra néző lovas ábrázolás. A részletek elmosódottak, sérültek, mindössze annyi sejthető, hogy a lovas a kantárszárat fogja és a vállára köpeny borul. Anyaga: jóminőségű mészkő, méretei: m: 860 mm, sz: 550 mm, v: 310 mm. Kora: 2. század-3. század eleje. Lelőkörülmények: A követ a kisbácsai határban, a Mosoni-Duna töltésétől északra, az öntésterületen találta Tringer Balázs, a felszínen hevert. A területet korábban művelték, az eke is felszínre hozhatta, de elképzelhető az is, hogy határkőnek hurcolták ide. Analógiák:A lovas ábrázolásos sírkövek - feliratuk alapján - általában katonákhoz köthetők (BURGER 1956,195.), de ritkán civil síremlékeken is előfordul (BELLA 1911 272.). Burger az ala katonák sírkövein rajnavidéki hatásnak tulajdonítja ezt az ábrázolást, azonban keleten toborzott speciális alakulatok keleti származású katonáinál is megtalálható. Az itt bemutatott darab túl kopott és túl töredékes ahhoz, hogy messzemenő következtetésekre adjon alkalmat. A győri kőtár anyagában is találunk lovas ábrázolásos sírköveket, ezek egy része az ala I Ituraeorum, más részük az ala I Contariorum katonáihoz köthető. (GABLER 1968 Nr.: 9,10,11,12,33.) A tympanonos záródás, az oromzat két oldalán elhelyezett állatalakok alapján inkább a második századra kelteznénk és így egy a lándzsás lovascsapatban szolgáló katona síremlékének tartjuk. Foglalkoznunk kell még a 2. és 3. számú kőemlékünk lelőhelyével, amely azért említésre méltó, mert Bácsa jelenleg a Mosoni-Duna északi partján fekszik, Arrabona pedig az eddig ismert összes települési területével és temetőivel a déli parton. Feltételezhetnénk, hogy a sírkövek nem Arrabonához hanem egy - a szigetközi oldalon épült - villagazdasághoz tartoztak. Csakhogy ennek semmi nyomát nem lehet találni közel s távol. Tartozhatna még egy - a felszínen nem észlelhető bennszülött vicus temetőjéhez, itt azonban ilyen kvalitású, ráadásul katonának állított sírkövet fel sem tételezhetünk. Teljesen valószínűtlen, hogy a táborhoz tartozó temető a folyó túlsó partján, (a Barabaricumban ) feküdt volna. Marad tehát a megoldás, a Duna jelenlegi és római kori medre nem egyezik, a római korban északabbra folyt, csakúgy mint a késői középkorban amelyre írásos adatunk is van. (RENDTÖRTÉNET IV. 196.) 83