Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Recenziók - A Tájak–Korok–Múzeumok sorozat legújabb győri füzeteiről (Székely Zoltán)

ARRABONA39.2001. RECENZIÓK A Tájak-Korok-Múzeumok sorozat legújabb győri füzeteiről Az elmúlt esztendőkben, 1998 és 2000 között négy új, győri vonatkozású füzettel gyarapodott a Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára sorozat. Az egyes kötetekben Nagy Judit és Veress Lujza közösen a bencés-, míg Nagy Judit önállóan a karmelita-, Veress Lujza pedig az orsolyita templomot mutatja be; Winkler Gábor a gyárvárosi plébániatemplomról és lakónegyedről írt. E gyarapodás rendkívül örvendetes s így - a korábban megjelent kötetekkel együtt - lassanként minden jelentősebb győri műemlékről kézbe vehetünk egy-egy TKM füzetet. Különösen a bencés és a karmelita templomok bemutatása hiánypótló, hisz ezek városunk meghatározó művészeti emlékei s egyben központi fekvésük okán az idelátogató turisták kedvelt célpontjai is. A TKM füzetek sajátos helyet foglalnak el a magyar művészettörténeti irodalomban. Alapvetően a műemlékeket felkereső s azok iránt érdeklődő turisták számára készülnek vezetőként: elsődleges céljuk, hogy röviden s közérthető stílusban ismertessék az adott emlékkel kapcsolatos alapvető információkat. Az egyes füzetek felépítése nagyjából azonos: tömör történeti összefoglaló után a tárgyalt emlék bemutatása következik, amely mintegy mankóul szolgál a látogatók számára, felhíván az olvasó figyelmét a fontosabb részletekre s támpontokat adva a műalkotások teljesebb élvezetéhez, megértéséhez. Ám a füzetek gyakorta tudományos értékkel is bírnak. Nemritkán ezekben látnak elsőként napvilágot új kutatási eredmények s így az egyes kötetekre, mint kismonográfiákra is tekinthetünk. Ezen a ponton azonban a dolog némileg problematikussá válik: néha ugyanis nehéz az ismeretterjesztő s a monografikus szándékot összeegyeztetni. E nehézségek a legújabb, győri emlékeket bemutató füzetek kapcsán is megjelennek, mindenekelőtt az orsolyiták templomát ismertető írásban. Veress Lujza ugyanis nem csupán az 1995-1996-ban restaurált múemlékegyüttest ismerteti, hanem kísérletet tesz a XIX. század folyamán átalakított belső berendezés eredeti állapotának rekonstruálására is. A mai templom 1762-ben épült fel s a következő két esztendőben készítette el Schaller István s műhelye a mennyezetfreskókat és az oltárokat. Ez utóbbiakat azután 1908-ban kicserélték újabb képekre. Az eredeti barokk festmények azonban szerencsére nem kallódtak el, a zárdában megőrizték őket, majd a rend feloszlatása után a Xántus János Múzeumba kerültek: 528