Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Források - Horváth László: Napóleon hadmérnökeinek magyarországi jelentései

ARRABONA39.2001. FORRÁSOK a dombos terület miatt összeszűkül, így az áradások itt kevésbé veszélyesek; csak ez utóbbi falutól a betorkollásáig több mérföldnyire is eltávolodnak vizei a partoktól, elsősorban a bal parton, ahol a pusztítása olyan volt, hogy Óvár városa megnyittatott egy 9000 öl hosszú, 18 láb széles és négy láb mélységű szárító csatornát; ennek több pontján is az átkeléshez fahidakat létesítettek, nyáron azonban a csatorna kiszárad. A Lajta áradásai sokkal kevésbé veszélyesek, mióta kiástak egy második medret is az áradások többlet vizének levezetésére, és ugyanakkor a környező réteken jelentősen megnövekedett a hozam. Sáncok Petronell nevű kis város mellett látni az egykori sáncvonalakat, melyek a Lajta felé irányulnak Gross-Rohau közelében, és innen egészen a Fertőig terjednek. Ezek a sáncok az előbbi várostól egészen Pazendorf faluig jól fennmaradtak; e helytől Nezider faluig azonban mélyen besüppedtek, és a sáncokból több helyen csak a nyomok maradtak fenn, gyakran azonban azokat is azon földművesek erőfeszítései tették tönkre, akik ezeket a területeket azért keresték, hogy azokat a földsávokat is hozzá szántsák mezőjükhöz. Ez a katonai sáncvonal egy 10-12 láb széles, 5-6 láb mélységű árokból áll, erre helyeztek egy 4-5 lábnyi parancsnoki mellvédet, mely oldalról fogazással védett, és egymástól 200 ölnyire négyszögletes vagy csillag alakú kis erődöket is elhelyeztek. Ezeknek a kis erődöknek a homlokzata rendszerint 25 láb, árkaik szélesebbek és mélyebbek a sáncvonal többi részénél, nagyobb felszín feletti magasságot is adva a mellvédnek. Ezek a kis erődök egymástól egyenlőtlen távolságban helyezkednek el a vonalban. Közülük több elég jó állapotban maradt fenn, ezek elsősorban a Gross-Rohau tói Petronellig terjedő szakaszon találhatók. A sáncokat 1683 májusának első napjaiban készíttette Lotharingiai Károly herceg, Leopold császár csapatainak tábornagya. Ez a herceg ugyanazon év június 29-én Győr mellett kénytelen volt engedni a Kara Musztafa nagyvezér által vezetett hatalmas erejű török hadseregnek és állásait ezen sáncvonal mögé tette át július elsejét követően, majd néhány nappal később arra kényszerült, hogy azt elhagyja és csapataival Bécs falainál helyezkedjen el, képtelen lévén egy ekkora kiterjedésű védvonalat a maga 24 000 emberével megvédeni, a nagyvezér legalább 250000-es seregével szemben, amely egyenesen Bécs felé vonult, hogy megindítsa az ostromot. Ezt az impozáns sereget más irányból teljesen támogatta egy jelentős magyar felkelő sereg gróf Thököly Imre parancsnoklása alatt, aki Sopronon, Kismartonon, Bécsújhelyen stb. át elérve Ausztriát, ugyanabba az irányba fordult. 449