Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Tóth Imre: A nyugat-magyarországi kérdés alakulása az 1920-as években

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK Burgenlandban maradtak) és a tartomány magyar nagybirtokos társadalmától kapja. Az 1928-as brosúra ezért is tekinti egyik legégetőbb problémának a földkérdés megoldatlanságát. A telkes gazdák mellett ugyanis számos zsellér él a vidéken, akinek nincs érdemleges földtulajdona, s ez destabilizálja a tartomány gazdasági és társadalmi viszonyait. Az írás szerzője által kilátásba helyezett birtokrendezés az elköltözni illetve kivándorolni készülő rétegek földhöz juttatásával egyidejűleg hozzájárult volna a magyar nemesség (madjarischer Adel) háttérbe szorításához. A cikk a jövő legfőbb tennivalójának tekinti emellett a felnövekvő nemzedékek német szellemben történő nevelését. Ezt a feladatot a Deutscher Schulverein és az Amt für Volksbildung (Népművelési Hivatal) vállalta magára. A két szervezet 1925 folyamán Purbachban (Feketeváros), 1926-ban pedig Oberschützenben (Felsőlövő) rendezett ülést "Népcsoport-munka" címmel. A két dolgozat közül a Deutscher Schutzbund nevével fémjelzett füzet veti fel a területi igények legitimációját. A szerző itt különválasztja egymástól a békeszerződések ellen harcoló német és magyar nemzetet. Nézete szerint, míg a németek követelései a nemzeti önrendelkezés talaján állnak, mely a német nyelvterület politikai azonosítása irányába hat, addig a magyarok csupán történelmi jogaikat hangoztatják, amikor ezeréves határaik visszaállítására tesznek kísérletet. A két eltérő jogalap folytatja Berta - a németek által lakott nyugat-magyarországi területek kérdésében keresztezi egymást. A továbbiakban mindazonáltal ő maga is történeti érvekkel igazolja a német törekvéseket, hangoztatva, hogy Nyugat-Magyarország földjére már akkor németek települtek, amikor ott még egyetlen magyart sem lehetett látni. Ezek után visszatér az önrendelkezés gondolatához, mely elég erővel rendelkezik ahhoz, "hogy akár ellenséges hatalommal és történelmi jogigényekkel is szembeszálljon." A szerző homályban hagyja, hol kívánja érvényre juttatni ezeket az önrendelkezési igényeket. A szöveg összefüggéseiből azonban úgy tűnhet, nem az osztrák határok megvédésére, hanem a dunántúli német-lakta vidékek megszerzésére gondol. Erre utal, hogy az átcsatolt területekre következetesen a hivatalos Burgenland elnevezést használja, míg a fenti kontextusban mindvégig a Westungarn (Nyugat-Magyarország) kategóriája szerepel. Ennek ellenére mindkét mű elsősorban a burgenlandi területre vonatkozó osztrák és német-osztrák igények történeti és jogi érveit sorolja föl, illetve a múltbéli és jelenkori magyarosító törekvéseket sérelmezi. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az 1920-as években a Magyarország és Ausztria egymással szomszédos határterületeit érintő polémia több síkon és folytonos kettősség jegyében bonyolódott. A kettősséget egyfelől az indokolta, hogy a területi rendezések - bár mindkét fél 400