Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Dominkovits Péter: Moson vármegye birtokos társadalma a 16. század végén

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK Ha a két portális összeírás világi birtokosainak névanyagát összevetjük, a birtokos családok jelentős változásával találkozhatunk. A legnagyobb horderejű változások a 10-100 porta közötti családokat érintették. A köpcsényi uradalmat viszonylag kicsi kiterjedése ellenére is a vármegye fölöttébb jelentős dominiumai közé kell sorolni. A század során a törzsterület, Köpcsény mezőváros mellett az uradalomhoz tartozott Pama praedium, Radendorf (a későbbi Horvátjárfalu) fele, a pusztává vált Nemesvölgy (Edelsthal) pedig 1563-tól az uradalom része, ahogy még ide tartozott a hasonlóképpen puszta Eivariz és Lebern, a "Münichholz" erdő egy része, valamint egy jól jövedelmező vámhely a Dunán. Köpcsény mezővárost az átmenőkereskedelem egy nagyon fontos helyeként tartja számon a szakirodalom, amely a soproni, bécs-brucki, pozsonyi útvonalak és a dunai kereskedés egyik ellenőrzőpontja volt. Jelentősége az ún. "hosszú háború" alatt csak növekedett: Köpcsény ekkor az egyik legnagyobb behozatali vám lett, itt koncentrálódott a felsőmagyarországi import is. (ERNST 1954. 87., PRICKLER1972.74., 160.) A korábbi birtokos, Wolf Pucheim 1571-1575 között bekövetkezett halála után az uradalmat 1576-ban, 20.000 ft-ért örök jogon a Listhy család; János és István, Zsófia és Ágnes vásárolták meg Adam és Barbara Pucheimtől. 1577. évi birtokbeiktatásuk a köpcsényi várra, uradalomra és tartozékaira, Körtvélyesre, Nemes völgyre, és a "Minichwald/Minich-holz" nevű erdőre szólt (ERNST 1954. 87., MAJOR 1886. 211., 217.). A családi karrier ismert; a szász eredetűnek tekintett Listhy Kristóffal maga Oláh Miklós esztergomi érsek - a szomszédos Sopron vármegye egyik nagybirtokosa - is rokonsági kapcsolatot tartott. Az ő fia, János, Oláh Lukrécia nevű unokahúgát vette el, majd az asszony halála után 1568-ban egyházi pályára lépett, amin bámulatos gyorsasággal emelkedett. Előbb veszprémi püspök és alkancellár, 1583-ban pedig győri püspök és főkancellár lett. E karriert egyértelműen segítette a már említett rokoni kapcsolata. Forrásainkban feltűnő fiai a magyar és az osztrák arisztokráciába történő beilleszkedéssel házasodtak. Listhy Isván felesége devecseri Choron Anna, Jánosé pedig báró Anna Pudsaim von Neuhaus lett. (KOMÁROMY1886.41-43., NAGY 1860.144-145.) A Choronoktól örökölt ausztriai birtokok révén a család 1599-ben az osztrák főnemességbe is emelkedett (PÁLFFY 2000. 147.) A katolikus család főrangok közötti növekvő fontosságát jelzi: 1605 elején Listhy Jánost neve is szerepelt a megürülő főudvarmesteri méltóság jelöltjei között. Ö ez évben a magyar tanács tagja lett. (KÁROLYI 1899.16-17.) A gr. Harrach család a tárgyidőszakban az alsó-ausztriai főnemesség ismert képviselője, azon kevés famíliák egyike, amely a régi nemesség soraiból a 16. század végén feltörekvő új főnemesség (Khevenhüller, 306