Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Dominkovits Péter: Moson vármegye birtokos társadalma a 16. század végén

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK részletes szabályozásáról az 1598:IV-XVII. tc-ek szólnak.) Míg az első forrástípusban az adó alapját az egész jobbágytelek jelentette annak minden tartozékával és haszonvételével, a másodikét a lakott ház, de függetlenül attól, hogy abban hány család él. Érzékelhető: két alapvetően eltérő, modern szóval élve adóztatási filozófia állt eme gyakorlatok mögött. Az adóalap ily radikális megváltoztatása bonyolult társadalmigazdasági folyamatokra ment vissza, mint pl. az 1540-es évektől egyre jelentősebb allodizáció, annak társadalmi, településszerkezeti változásai, a háborús viszonyok, török hadjáratok okozta pusztítások, lakosságmigráció, és nem utolsó sorban az adómorál nagyon jelentős romlása. Az adózás történetével foglalkozó régebbi szakirodalom az 1598-ban életbe léptetett ház összeírást nem tartotta a megelőzőnél fejlettebb adózási formának, hisz az adóalap az ingatlantól, a benne élő személyek, családok számától független ház volt. A legújabb demográfiai-statisztikai vizsgálatok a korábbi forráskritika igazát elfogadva inkább az összeírások, és kiváltképpen az 1598. évi első conscriptio értékeit hangsúlyozták: a formálissá vált, a valóságos társadalmi, gazdasági viszonyokat abszolút nem követő portális összeírásokkal szemben ez legalább az adózó házak számáról viszonylag pontos képet adott. Ráadásul, a fennmaradt törvényhatóságok forrásainak összevetése során kitűnt: míg Bars és Pozsony vármegyék összeírói kiemelkedően magas szintű munkát végeztek, a Mosón vármegyei szolgabírák tevékenysége is korrekt és kiegyenlített történeti forrást eredményezett (DÁVID 2001. 1-20.). A házon mint adóalapon nyugvó adóösszeírások országos szintű használata 1608-ig volt érvényben. Az 1609:LXII. te. a portális adózás újrafogalmazását eredményezte. A nemesség vagyoni rétegződésének 16. századi porta összeírásokon nyugvó mintaszerű vizsgálata az 1549-1550. évi összeírásokon alapult, mely forráscsoport felölelte a királyi Magyarország csonka és teljes vármegyéit. Ez alapján "országos léptékkel" az adózott fekvőbirtokból kiindulva a Werbőczi által jogilag egységesnek mondott nemesség vagyoni differenciálására az alábbi kategóriarendszer alakult ki: 0-10 porta a kisbirtokosok, (10) 11-100 porta a vagyonilag már sokkal erősebben differenciálódott középbirtokosok, 101-1000, illetve több porta, a nagybirtok kategóriahatára. (MAKSAY 1981.) E kategóriarendszer használata a későbbi portaösszeírások, így az 1593 (1594.), 1596. évi esetében is célszerű. Ugyanakkor az adott vármegye nemességének konkrét vizsgálata olykor az egyértelmű besorolást nehezítő további kérdéseket is felvet. Ilyen pl. az átbirtoklások esete, amikor is szomszédos, vagy távolabbi megyék nagybirtokosai vagy középbirtokosai törzsbirtokuk közelében (vagy attól távolabb) rokonsági kapcsolatok, adomány, zálog, 300