Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Dominkovits Péter: Moson vármegye birtokos társadalma a 16. század végén

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK vagy örökjogú vétel révén csekély kisbirtoknak megfelelő szerény fekvőbirtokkal rendelkeznek. A mechanikus kategorizálás mellett a Mosón vármegyei nemesség analitikus vizsgálata arra is rámutat, hogy a birtoknagyság és a vármegyei, illetve országos hivatalviselés között nincs egyenesarányú összefüggés. A Dunántúl északnyugati részén elhelyezkedő Mosón vármegye Magyarország kisebb történeti törvényhatóságai közé tartozott, a környező vármegyéknél (Pozsony, Győr, Sopron) jóval "levegősebb" településszerkezet, kisebb népsűrűség jellemezte. Ugyanakkor Mosón vármegye már 16. századi település-struktúrájában feltűnő a fejlett mezővárosok nagy száma (a megye középső és nyugati felében). A BudaBécs szárazföldi hadiút, a dunai vízi szállítás fő útvonala teljességgel keresztül ment Mosón vármegyén. Ezért, bár e törvényhatóság rövid időszakot leszámítva nem tartozott a hódoltsággal határos vármegyék közé, a nagyobb Bécs elleni hadjáratok (1529., 1532), a harcoló felek seregvonulásai mind a település-szerkezetben, mind a lakosság számában jelentős pusztításokat okoztak. így az 1529. évi török hadjáratban vált pusztává a magyaróvári uradalomhoz tartozó Féltorony (Halbturn), amely területén 1553-ig Habsburg család ménesei legeltek. Puszta voltát e század során az egykori település végig megőrizte, ahogy a később reorganizálódott Királyudvar (Königshof) is (PRICKLER 1972. 66., 83.). A század derekán, 1549-ben készített portális adóösszeírás közzéadója és elemzője (MAKSAY 1981. 487-493.) külön kiemelte: a Duna melletti hadiút által érintett településeken több pusztatelket regisztráltak. Ezen kívül csak Tétényben és Nyúláson fordult elő nagyobb számmal pusztult sessio. Az előbbi településeken lévők valószínű, spanyol zsoldosok gyújtogtásának estek áldozatul. A vármegye valójában egy 100 portán felüli birtokkal rendelkezett; a megyei adózó porták 54,6 %-át magába foglaló, 399 portás magyaróvári királyi uradalommal, amelyet Mária királyné 1548-ban - más javaival, pl. Zólyommal, Véglessel, az alsó-magyarországi bányavárosokkal stb. átadott fivérének, I. Ferdinándnak. Az uradalom 1574-1576 során az Alsóausztriai Kamara bevételeinek 4,66 %-át adta. Ugyanakkor e bevételeknél a regálék szerepének, jelentőségének óriási növekedésével találkozhatunk; a magyaróvári főharmincad a fenti időszakban az Alsó-ausztriai Kamara bevételeinek 36,47 %-át adta. Ez a jövedelem döntően a végvári katonaság ellátását szolgálta (KENYERES 1999.6., 48.58-59.). Két uradalom 51-100 porta közötti volt. Az igen népes, fölöttébb jelentősnek tűnő adózó- és gazdasági erővel rendelkező heiligenkreutzi ciszterci apátság három települést felölelő birtokai 92 portával valójában a nagy-középbirtok és a latifundium határán álló birtokost mutatnak. Az 301