Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Pusztai Rezső: Római-kori településmaradvány, villa rustica kutatása Mosonszentpéter község keleti határában, a Kecske-földeken

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK A kerámia anyag közül két terra sigillata töredék készítésének ideje elég jól meghatározható. Közülük az egyik a 2. század elejére, a másik a 3. század első felére keltezhető. Ugyancsak jól keltezhetők a vörös sávos festésű fogazott és hullámvonalas díszű edények is, melyeket Pannoniában a 2. század elejétől a Marcus Aurelius féle háborúig használtak. A villa építési idejének megállapításánál nem hagyható figyelmen kívül a település legkorábbi első építkezési periódusából származó nagy III. sz. építmény. Rendeltetése, feltárása nélkül nem állapítható meg. Valamelyes tájékozódást adhat, hogy a nagy területet (600 m ) bezáró falakon belül középütt kisebb építmények falait is találtuk (3 db), melyek ehhez az építményhez tartozhattak. Ezen kívül déli sarokrészéhez további szoba nagyságú épületrészek kapcsolódtak. Ebből sejthető, hogy a III. sz. objectum - mely valószínűleg gazdasági vonatkozású, egy másik nagyobb kiterjedésű - talán az első század végén épült villa kerítéssel körülzárt udvara, vagy kertje lehetett. Ennek építésének és fennállásának idejére vonatkozhat a II. sz. épületben talált kerámia. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez a villagazdaság első építkezésének idejéből származó épület a roxolán-quad támadáskor (260) pusztulhatott el. A római-kori településen gyűjtött felszíni leletek: Az objektumok ásatásakor a kerámiatöredékeken kívül csupán néhány vaseszköz, illetve tárgy töredéke került elő. Éppen emiatt jelentős, hiánypótló a településen felszíni gyűjtőmunkával előkerült fémanyag. Ezen fémtárgyak ismertetésekor elsők között kell említenünk a település lakói által viselt elveszített, vagy eltörött fibulák többé-kevésbé ép, vagy csak torzó darabjait. Ugyanis ezeknek különböző típusai bizonyos időhatárok között jelzéssel szolgálnak arra nézve, hogy tulajdonosaik mikor is viselhették azokat, mikor létezett ez a falusi villagazdaság. Közöttük legnagyobb számban az ún. pannon-noricumi, vagy más néven erős profilúnak nevezett példányokat találjuk. A11. kép 1-20. szám alatt bemutatottak is több változatot képviselnek méretben és kivitelezésben egyaránt. Kengyelüket egy vagy két gyűrűs tagolással is díszítették. Az 1-2. századra keltezett fibulák a római hódítást követően továbbra is itt maradt, pannonoknak nevezett illir-kelta őslakosság körében volt divatos. A gazdagabb nők az ezüstből készült ún. szárnyas fibulákat viselték, melyeknek ábrázolását a környéken előkerült boius sírköveken láthatjuk. A11. kép 1. szám alatti töredék hosszan elnyúló kengyelével és a rugótartó fej kialakításával, bizonyos egyszerűsítéssel ezzel a típussal rokon. A kutatás a 2. és 3. századra datálja a vaskos, rövid kengyelű térdfibulákat. Ezek egyúttal jelzik a helyi lakosság romanizálását is. A biro28