Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)
Tanulmányok - Tomka Péter: Az árpási 5. századi sír
ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK Ételmelléklet. Nem túl gyakori (amiben a megfigyelések hiánya is ludas), "kifejezetten barbár szokásra vall" (BÓNA1993,253, a Keszthelytéglagyári sírral kapcsolatban). A keleti hun kori leletekben szép számmal adatolható, különösen juhcsontok fordulnak elő bőségesen, szarvasmarha csontjai ebben a korban - úgy tűnik - kivételt jelentenek. Problémát a lócsontok okoznak, a leírásokból sajnos nem mindig derül ki, hogy a részleges lovastemetkezés (pontosabban a lóbőr eltemetése, amelyben a koponyát és a lábvégeket benne hagyták) mellett megfigyelt egyéb csontok vajon ételmellékletként kerültek-e a sírokba. Feltűnő, hogy mennyire hasonlítanak a Volga - Ural vidék ún. hamvasztásos leleteinél (Novogrigorevka, Pokrovsk, Rovnoe) a kurgán alatt, gyakorlatilag az egykori felszínen található máglya-maradványok, áldozati állatok csontjainak maradványai a jól megfigyelt turaevoi kurgánok alatti tűzhelyekre, állatcsontokra - a különbség csak annyi, hogy Turaevon megtalálták a néha 3,5 m mély sírokat is...(GENING 1995,310). 8 Allatszobrocska . Bóna István úgy értékelte, mint a hunok ázsiai örökségének az üstökhöz hasonló jelentőségű emlékét (BÓNA 1991, 276). A legjobb analógiát a többször idézett krími, beljausi sír (8. kép 2, DASEVSKAJA1969,52-61,3. kép 2) és a Volga - vidéki novogrigorevkai lelet (8. kép 4, ZASECKAJA1975, Nr. 90) szolgáltatták. Hasonló, fóliával borított állatszobrocska került elő a kazahsztáni kizilkajnartöbei sírleletből (8. kép 3, MERSCIEV 1970,91,7. kép 10). Kérdéses az Engels/Pokrovsk - Voshod-i lelet (aranylemezzel borított csont figura töredéke, almandin rekeszekkel: valamilyen állat stilizált pofáját ábrázolja, ZASECKAJA 1994, 184-185, 32. kép 4), valamint a Turaevo-i V. kurgán "zoomorfer Beschlag"-nak illetve fa edény fülének interpretált "könnyen széteső fémmel" inkrusztált állatalakú fa tárgyának idetartozása (GENING 1995,282, 302, Abb. 25/10). A tárgytípus gyökerei tovább vezetnek Belsőázsia felé, ahol nemcsak előzményekkel (Mongóliában Noin-Ula 6. kurgán: ló és szarvastehén figurák, Kr.e. 1.-2. század, hiv. BÓNA 1993, 247; a Tastyk kultúrában, Kr.e. 1. - Kr.u. 5 század, aranyfóliás juhszobrocskák, ló- és egyéb állatszobrocskák, KYZLASOV 1960, 94,132,140, Tuvában Kokel' temetőjében fóliával borított lovakat ábrázoló faszobrocskák, Kr.u. 1-3. század, 8. kép 1, VAJNSTEJN 1970, 74/8. kép, 78/4. kép, KENK 1984, 35/B6. kép, 36/C12. kép) hanem a típus (és a szokás) továbbélésével is találkozhatunk. Már Radlov 1865-ös katandai ásatásából kerültek elő fából faragott, finom aranylemezzel bevont ló- és egyéb szobrocskák. A 7-8. századi kirgiz temetőkben arany és ezüst bevonatú juhszobrocskákat találtak (LEVASOVA1952,121-136, KISELEV 1951,564-568). Nem tévedhetünk nagyot, ha a tárgy és a szokás hátterében az igazi ló- (vagy más állat-) áldozat helyettesítését véljük megtalálni. Ilyen miniatűr faszobrocs168
