Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Tomka Péter: Az árpási 5. századi sír

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK kás vagy egyéb (pl. nyírfakéreg) helyettesítésre a közelmúlt ázsiai néprajzi anyaga idézhető a mandzsu népektől (CINCIUS 1965, 152; LOPATIN 1960, 71) az ugorokig (KARJALAINEN 1927, 79). Bár az eredetit helyettesítő képmás alkalmazása mögött nyilván a hitvilágban gyökerező elképzelések húzódnak meg és bár az aranylemez borítás szociológiai tartalmat hordozhat, valószínűtlennek tartjuk a "sámánbot" interpretációt (ASZT-KOVÁCS 1999, 50) éppúgy, mint a "hatalmi jelvény" besorolást (TEJRAL 2001, Katalog 120). Jellegzetesen hiányzó mellékletek. Leletek hiányából általában felelőtlenség következtetni, hiszen a temetkezési szokások minden eleme, végső soron, az egyéni reprodukció során kerül (vagy nem kerül) felhasználásra (még a szociális helyzetre is bizonyos leletcsoportok meglétéből és csak áttételesen azok hiányából szokás következtetni). Az egykorú és valamiképpen rokon leletegyüttesek áttekintése során feltűnt azonban, hogy azokban rendszeresen utalt valami fegyverre és - előre bocsátva, hogy minden interpretáció szerint keleti, sztyeppéi származású ifjúról lévén szó - lószerszámra. Árpáson azonban ilyesmit egyáltalában nem találtunk. Ismerve a hun temetkezési szokások sajátos változatát, a halotti áldozat külön elásásának szokását (TOMKA 1986a, 467-475, TOMKA 1986b, 35-55), megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy éppen ez az oka a leletek hiányának: a fiatal férfi fegyverei és lószerszáma valahol (talán a közelben) külön rejtőznek a föld alatt. Viselet Öv - övcsat. Egyszerű formája tulajdonképpen a késő antik csatok egyik hosszú életű típusát, a háromszög alakú szíjszorítóval ellátott csatokat utánozza (SVOBODA 1986, 91-103, az 5. századi Pannoniából: Keszthely - Fenékpuszta, MÜLLER 1996,93). Párhuzamai ennek ellenére viszonylag ritkák, az egyszerű csizmacsatokkal együtt jobban illenek a Pontusz-vidék hun kori leleteihez, mint a pannóniai fázis nehéz, rekeszdíszes arany csatjaihoz. Analógiaként a Beljaus-i sírt (DASEVSKAJA 1969, 52-61), a Kacin-i leletet (AMBROZ 1981, 6. tábla 11. nyomán), az alánnak tartott Novorossijsk-Abrau-Djurso-i (DMITRIEV 1979, 9. és 10. lósír) és Kislovodsk-Lermontovskaja skala-i (RUNIC 1976, 3. kép 10) temetkezések leleteit idézhetjük. Nincs tehát akadálya annak, hogy a késő antik csatforma a Kárpát-medencétől K-re jusson be a pusztai népek anyagi kultúrájába (sőt, közvetlen helyi párhuzam hiányában, illetve az alap169