Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Gesztelyi Tamás: A győri Xántus János Múzeum gemmagyűjteménye

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK ben követő ábrázolásokon megjelennek a legelésző állatok (Gaule Nr. 614, AGD 1/2 München Nr. 1000: tehenekkel; Nr. 1622-1624: birkákkal; Nr. 1625, Aquileia Nr. 761, Gaule 612: kecskével) és a gazdájára figyelő kutya (Dalmatia Nr. 173). A maga elé tekintő pásztor alakja alkalmasnak bizonyult Róma eredetmondájának a felidézésére is, amennyiben Faustulusszal azonosították, aki egy fügefa alatt talált rá az ikreket szoptató anyafarkasra (AGD 1/2 München Nr. 1456-1464, IV Hannover Nr. 363 skk., Cirene Nr. 660). A győri gemma stílusa legközelebb az aquileiai "Officina Pastorale B"-hez áll (Aquileia 53), mely Augustus idején működött. Ugyanehhez a műhelyhez sorolható egy Herculaneumból származó, ülő szatírt ábrázoló gemma is, különösen a fejforma és a végtagok hasonló megformálása alapján (Napoli Nr. 48). Ugyancsak hellenisztikus előzményekre vezethető vissza a kettős bőségszaru motívuma, melynek az alsó száraikkal egymást keresztező formája a köztársaság korának végén jelent meg a római gemmákon. Augustus különösképp kedvelte ezt a bőség szimbólumot, mert az általa teremtett aranykor kifejezésére igen alkalmasnak találta. A bőségszaruk legtöbbször caduceust fognak közre, a boldog korszak beköszöntének jelvényét (Aquileia Nr. 1427, AGD 1/3 München Nr. 3460-61, Geneve Nr. 431-2). A győri gemmán oszlopra állított lantot fognak közre (Kat. 5.). A lant Apollo jelvénye, akit Augustus személyes patrónusának tekintett, és úgy gondolta, hogy a Kr. e. 17-ben meghirdetett új saeculum ennek az istenségnek a védnöksége alatt köszönt be. A gemmaábrázolás szimbolikája tehát bizonyosan augustusi eredetű, készítése a gyűrűforma alapján is a korai császár korra tehető. Sajnos sem ennek, sem az előbbi köves gyűrűnek az azonosítására a gyűjtemény gyarapodási leírásai alapján nem nyílt lehetőség. Néhányszor szerepel vasgyűrű a szerzemények között, így a Homokgödöri temetőből (BÖRZSÖNYI 1888, 158.), a Kálvária temetőből (BÖRZSÖNYI 1897, 9.), de egy ízben sincs megemlítve, hogy kő lett volna belefoglalva. Az aquileiai műhelyekhez köthető gemmák nemcsak a XIX. századi műgyűjtés révén kerültek Győrbe. A Főtéri ásatások során talált gemma (Kat. 6.) ábrázolásának — nyulat tépő vadászkutya — és stílusának analógiája ugyancsak Aquileiában található. Az I/II. sz. fordulója körüli évtizedekben készült darab Arrabona canabaejának II/III. sz. fordulója körüli rétegéből került elő, tehát kb. egy évszázadig használhatták. Ugyancsak korábbi, valószínűleg II. sz. eleji az a nicolo-gemma, mely a Vasútállomás környéki temető egyik sírjából került elő (Kat. 7.). Ezt egy III. sz. első felében készített ezüstgyűrűbe foglalták, és használták a IV. századig, amikor viselőjével együtt eltemették. A gemmán lovászfiú látható, amint két lovat kantárjánál fogva tart. Ugyanez a jelenet előfordul 139