Arrabona - Múzeumi közlemények 39/1-2. (Győr, 2001)

Tanulmányok - Gesztelyi Tamás: A győri Xántus János Múzeum gemmagyűjteménye

ARRABONA39.2001. TANULMÁNYOK A műhely tömegtermelését nemcsak az aquileiai leletek, hanem más gyűjtemények is bizonyítják. Maaskant-Kleibrink (MAASKANT-KLEIBRINK 1975, 216-219) a hágai gyűjtemény alapján végzett stilisztikai osztályozása során a gömbölyű fejformájú csoportot a "Round Head Style" megjelöléssel illette, készítésüket pedig az I. század végére helyezte. A Pompejiben előkerült, és nemcsak a stílusa, hanem a kő fajtája, formája és tematikája révén is ide sorolható darabok (Napoli Nr. 70: Mercurius, 87: Fortuna, 164: Dioskouros) megerősítik, hogy az ezeket előállító műhely már az I. század közepén dolgozott. A hérosz-ábrázolás stílusa Maaskant-Kleibrink osztályozásában az "Incoherent Grooves Style"-hoz áll legközelebb (MAASKANT-KLEIBRINK 1975, 231-234.), amit a IMII. századra tartott jellemzőnek. Ez azonban túlságosan tág meghatározást ad, és a későbbi vizsgálatok során maga a szerzőnő állapította meg, hogy a gemmaábrázolásoknak ez a hanyag elkészítési módja a korai császárkortól kezdve előfordult. A német nyelvű szakirodalomban ez a "grober Flachperlstil" (Wien III, 10 skk.), ami azonban az előbbihez hasonlóan ugyancsak túlságosan tág meghatározás. A hérosz-alak kidolgozásbeli analógiáit figyelembe véve ezt a csoportot volna indokolt elsősorban az "Officina dei Dioscuri" megnevezéssel illetni, mivel a Dioskouros-ábrázolások ennek jelentik az uralkodó témáját. Előfordul, hogy a testvérpár együtt jelenik meg, egyik kezükben lándzsát, a másikban kardot és köpenyt tartva, fejük fölött csillaggal (Xanten II, Nr. 331). Gyakoribb azonban, hogy csak egyikük van ábrázolva, valószínűleg a népszerűbb Castor. Az azonosítás alapja mindenek előtt a fejtető fölött megjelenő csillag (Aquileia Nr. 496-497), de ez előfordul jellegzetes sapkájuk, a pilum fölött is, melyek olykor egy oszlop tetejére vannak helyezve, míg az oszlop lábához egy pajzs támaszkodik (Udine Nr. 140). Sok esetben azonban a lándzsát és kardot tartó mezítelen alak csillag nélkül jelenik meg — a győri gemma esetében a kő sérülése miatt ez nem állapítható meg —, és még ha az oszlop ott is áll mellette, pajzzsal a tövében (Aquüeia Nr. 193) vagy a tetején (Zalau Nr. 16), nem lehetünk teljesen bizonyosak felőle, hogy ezek is a Dioskourosok egyikét ábrázolják-e, mégha kétségtelenül azonos típusról is van szó. A csillag eltűnését magyarázhatjuk akár az ábrázolásmód felületesebbé, akár a típus jelentésének evidenssé válásával is. Az itt említett analóg ábrázolások részben sárga jáspisokon (Aquileia Nr. 193, Xanten II, Nr. 331), részben lapos karneolokon (Aquileia Nr. 496-497, Zalau 16) jelennek meg. Hellenisztikus hagyomány folytatása a késői köztársaság és a korai császárság idején kedveltté vált pásztori idill tematikája. Egy fa árnyékában a botjára támaszkodva pihenő pásztort akár a leegyszerűsített alaptípusnak is nevezhetnénk (Kat. 4.). A hellenisztikus mintákat híveb138