Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - László Csaba: A győri Püspökvár építéstörténetének vázlata

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. sisak ül, a sisakdísz a hosszúnyakú struccfej volt. Noha a strucc feje, a baldachin függőzáróköveinek többsége hiányzott, a megmaradt részletek, műformák alapján a címer és így a torony az 1370 körüli évekre keltezhető. A konzolos kiülésű pártázattál lezárt torony felületeit vakolatba karcolt kvádermustra díszítette, amelyet ablakok törtek át. A torony támpilléreinek alsó részét, a földszinti felmenő falak külső rétegét vulkáni tufából faragott kváderkövekből, a többi részt jellegzetes kisméretű középkori téglából építették. A torony eredeti kapuszerkezetét nem ismerjük - a mai felvonóhidas szerkezet 16. századi - de a megfigyelések alapján belső farkas vermes szerkezetű volt. A korábbi kapu előtt - immáron a toronyaljban - kialakított csapórács fokozta a védelmet. A déli szárny és a kaputorony csatlakozásánál, a szárazárok nyugati fala és a korábbi palota közötti területen tártuk fel egy kétszintes helyiség maradványait, amelynek a pinceszintjébe a korábbi palota falát áttörő átjáró vezetett. Utóbbi arra utal, hogy a mai barokk díszlépcsőház alatt egy korábbi, legkésőbb a 18. század derekán, a díszlépcsőház építésekor betöltött feltáratlan pince van. A toronnyal egyidős közel négyzet alakú épület a késő gótikus Dóczy-kápolna alatt volt, annak építésekor bontották le. Nem zárhatjuk ki, hogy a kaputorony északi oldalához is tapadt egy hasonló építmény. A castrumtól árokkal elkülönített belső vár északi falát alkotta az ugyanekkor épített, menekülőfolyosóként ismert, a folyópartra vezető kijáratot magába rejtő várfal. A 16. század derekáig funkcionáló "új" várfalszakasz a korábbi palota északi fala elé épült, köpenyezte a korábbi palota északi falát. A toronyéval azonos anyagból, azonos technikával épített, a 8 méterrel mélyebben lévő vízpartra vezető lejáró - korábbi szakirodalomban menekülő folyosó, török pince etc. - a 14. századi belsővár része, folyópartra vezető lejáró. A szakirodalomban évtizedekkel korábban elterjedt és napjainkig szerepel publikációkban, történeti forrásokkal sem alátámaszthatóan, hogy a győri várban volt egy Árpád-kori lakótorony. A helyszíni kutatások semmiben sem támasztották alá ezen elméleti konstrukciót. A torony egyetlen maradványának tartott folyosó Anjou-korinak bizonyulván elfelejteni javasoljuk ezen korábbi teóriát. Miként a kazamata északi végében látható, az Anjou-kori szárazárok hosszfalai nekiépültek egy korábbi, durván nagyolt közepes méretű kövekből épített északi várfalnak. Nicolo Angielini 1566-ban készített színezett rajzának tanúsága szerint a várfal, lezárva a szárazárkot, folytatódott kelet felé, egyúttal a vár északi, egykor bástyás falát alkotva. A várfal a megfigyelések szerint korábbi az 1370-es éveknél, ezért a Káptalandomb kőfallal való körülvételét, vagyis a győri vár kiépültét 100