Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)
Tanulmányok: - Tomka Péter: Régészeti kommentár a Lébény-Kaszásdomb 10–11. századi temető 44. sírjának trepanált koponyájához
TAN U LMÁN YOK ARRABONA 38. 2000. 3 A rekeszzománcos korongfibulákat Köttlach II. fázisba sorolva, 950-1050 közé keltezve tárgyalja Giesler 1980, 87-88, 96. Legközelebbi párhuzama a Deutsch-Altenburg melletti Kirchenberg 36. sírjából származik, egyszerű S végű hajkarika társaságában (3.3.a.2.1. típus, Korosec 1970, 212, 11.314, 120.t. 13/b, a rokon változatok lelőhelye Mainz). A Köttlach-kultúra területéről származó zománcos fibulát találtak Egerben (128, sír, Kozák 1981, 36-37), korongos fibulák elterjedési térképét és lelőhely listáját közölte Kiss Attila (Kiss 1983,173,205-206), a karantán-szlovén vidékekről érkező import ékszerekkel összefoglalóan foglalkozott Mesterházy 1993, 459-460. Megjegyezzük, hogy az Esztergom és Mosón, vagy legalább is a Győr-Moson közti 'Teletmentesség", ami Mesterházy Károlynak alig feloldható gondot okozott, ezennel megszűnt. 4 "Die Unterbringung von Eisenmessern im Grab wurde zu Beginn des 11. Jh. aufgegeben" (Kovács 1988,147-148). A halimbai temető elemzése meggyőzően mutatja, hogy a temető első (déli) csoportjában a kés mellékelése szokásban volt, a csoport használatának végére megszűnt, majd az É-i csoport kezdetén ismét feltűnik (Kiss 1968, 245). 5 Giesler 13. típus, "altmagyarisch" (Giesler 1981). 10. századi keltezését nem vitatja senki, gond inkább a viselési móddal, az ún. divatváltással illetve a viselet megszűntének idejével van. Manapság varkocskarikának szokás nevezni, Bende Lívia - Lőrinczy Gábor tömör megfogalmazásában "használata, mely a 10. században döntő többségében a férfiakra jellemző (Szőke 1962,35; Kürti 1980,325; Révész 1996,79) a korszak végével nem záródik le (Kovács 1994,112,152.j.)" (Bende-Lőrinczy 1997, 227). Nincs itt mód és szükség minden állásfoglalás felsorolására, említessék meg mégis a kérdéseket sokoldalúan tárgyaló munka: Szőke-Vándor 1987,53-54. 6 Giesler I. típus (kisebb formátum, a 6/1 - hez állnak a mieink legközelebb). Újra idézhetnénk az előző jegyzetben felsorolt művek idevonatkozó részét - legyen elég Kovács 1994, 112-114. rövid összefoglalására utalni, további irodalommal. Megjelenésüket a kutatás a 10. század utolsó harmadára teszi, hangsúlyozva, hogy használatuk területenként eltérő lehetett (Mesterházy 1965, Szabó 1978-79, 69-70, egyetértéssel Bende-Lőrinczy 1997, 229). Az É-Dunántúlon a vékony bronz huzalból készült kisebb példányokkal már a 10. sz. hatvanas éveitől számolhatunk. A gondot az okozza, hogy míg a különböző típusok megjelenését még csak-csak, használatuk végét azonban már nehezen tudjuk időhöz kötni. Előre bocsátjuk: a Kaszás-dombon a haj/varkocs karikák mindig páratlanul, általában egyesével kerültek elő. Az egyetlen bepödrött végű karikával bizonytalansága miatt itt nem foglalkozunk (a helyszíni megfigyelés ugyanis a tárgy állapota miatt ma már nem ellenőrizhető). 7 A honfoglalók különböző veretes pártáiról összefoglalóan írt Kürti, 1996,150. A tekercsel t "rugós" pártadísz meglepően ritka: Dombay 1961,142 (Eilend-Nagygödör dűlő 110. sír) után Bakay Kornél írta le (Letkés-Téglavető II. 40. sír, Bakay 1978,101-103 illetve Szob-Vendelin 20. sír, u.o. 56). Bakay két további példára is hivatkozott (Szentmihályúr/Michal nad Zitavou 9. sír és Tornóc/Trnovec nad Váhom - Felsőjattó/ Horny Jatov 248. sír), ezek azonban nagy valószínűséggel nem tartoznak ide ("ein Bronzespiralfragment eines Halsbandes" ill. "3 kleines Spiralröhrchen aus rundem Bronzedraht mit zwölf Windungen", a közleményben sem kép, sem rajz nincs róluk: Tocík 1971, 155-156,193). Újabban Nepper Ibolya mutatott be "igen keskeny, lapos bronzlemezből készített spirális-diadém"ot: Püspökladány- Eperjesvölgy, 158. sír (Nepper 1993, 209, 2. kép 5). 8 Giesler le típus (Halsringe aus Drähten gewunden, dick, mit feinen Zwischendrähten). Az 50. térkép (4.1ista) 12 lelőhelyet tartalmaz, mind a Kárpát-medence déli részéről, a sorozat azóta bővült (pl. Majs 685. sír, Kiss 1983,122; Szabolcs 172. sír, Kovács 1994,46) ezekhez a lébényin kívül még Szakonyból is társul egy példány (Gömöri 1984, 89, a rajzon - 9. kép 2 - ez nem érzékelhető) A nyakperecekről általában: Szőke 1962,92-94; Szabó 1978-79,52-62; listák: Giesler 1981,163-164; Kiss 1985,307-313 (pénzzel 333-334). 81
