Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Tomka Péter: Régészeti kommentár a Lébény-Kaszásdomb 10–11. századi temető 44. sírjának trepanált koponyájához

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. 9 Giesler 7. típus ("Querschnitt rhombisch", Bijelo Brdo I. früh, Giesler 1981 - szemben a temetőnkben általános 4. típussal, "rundstabig", altmagyarisch). A kerek átmetszetű, hegyesedő végű karperecekről: Szőke 1962, 65-67, 94; a szögletes átmetszetűekről Szőke 1962, 94-95, az előbbit (ha vékony), 950-1000 közé, az utóbbit, a vaskos kerek metszetúvel együtt, 1000-től keltezte (az évszámokat természetesen tájékoztató jelleggel használva) Szabó 1978-79,62-67. Nyitott karperecek listája: Kiss 1985,318-325, a pénzzel keltezettek: Kiss 1985, 334-335. A kaszásdombi temetőben csak az a furcsa, hogy a "korábbi" kerek metszetű karperec két esetben is S-végű karikával, míg a "későbbi" rombusz-metszetű ingnyakdísszel, sima varkocskarikával és nyitott huzalgyűrűvel együtt került elő... 10 Nem célunk itt a különböző típusú gyűrűk részletes tárgyalásába bonyolódni. Elég legyen egyelőre annyi, hogy a nyitott gyűrűk négy altípusa (pánt- és huzalgyűrű is), a zárt karikagyűrűknek ugyancsak négy altípusa fordult elő. Az utóbbiakról az a hír járja, hogy a 11. században terjedtek el (Szőke 1962, 97-98, Szőke-Vándor 1987, 74-76), sőt Giesler 1981, 110-112 csak a 11. század közepétől keltezte. A 44. sír csavarást (fonást) utánzó karikagyűrűjének fajtáját (tulajdonképpen Giesler 33. típus) 11. századi környezetbe utaltuk: Szőnyi-Tomka 1985,115. 11 Grynaeus 1996, 57, 58 három esetre hivatkozik, alighanem tévesen a harmadik sírt a publikálók az orvos sírjának tartják, a benne talált, a megszokottól eltérő típusú kés és a két, trepanációs nyílás fedésére való ezüstlemezke miatt. Némi kétkedéssel idézzük véleményüket: kezeit csuklóból amputálták, fejét levágták... (Krasil'nikov-Ruzenko 1981, 282-289). 12 Józsa szerint a (jelképes) trepanációk az ősmagyarok egykori szállásterületem és vándorlási útvonalukon fordulnak elő, a mai Bulgária területén talált trépanait koponyákkal kapcsolatban (amelyeket a a közlők a bolgár-török és magyar népesség közös szokásának tulajdonítanak) megjegyzi, hogy "ez ellen az szól, hogy a bolgár-törökség egyéb lakóhelyein eddig nem találtak ilyen koponyákat" (Józsa 1996, 54). A fentiek értelmében ez az ellenérv nem igazán meggyőző. Irodalom: ACSÁDI-HARSÁNYI-NEMESKÉRI 1962 ACSÁDI, Gy. - HARSÁNYI, L. - NEMESKÉRI, J., The population of Zalavár in the Middle Ages, ActaArch 14 (1962), 113-142. ALFÖLDI 1963 ALFÖLDI, G., BudRég 19 (1963), 545-546. ANDA 1951 ANDA, T., Recherches archéologiques sur la pratiqe médicale des Hongrois a l'époque la conquête du pays, ActaArchHung 1 (1951), 251-316. BAKAY 1978 BAKAY, K., Honfoglalás- és államalapítás kori temetők az Ipoly mentén, StCom 6 (Szentendre 1978). BANNER 1927 BANNER, J., Népvándorláskori sírok Nagykamaráson - Gräber aus der Völkerwanderungszeit bei Nagykamarás, Dolg 3 (1927), 141-159. BARTUCZ 1966 BARTUCZ, L., A praehistorikus trepanáció és orvostörténeti vonatkozású sírleletek (Palaeopathologia III.), Budapest 1966. 82