Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Tóth László: Millenniumi ünnepségek Győrött és a vármegyében

TANULMÁNYOK ARRABONA 38.2000. erőltető szabadelvű politikusok csakhamar konfliktusba kerültek a gazdasági erőkkel: az agrár Magyarországból ipari országot akartak csinálni! Mindezek ellenére a liberalizmusnak vannak történelmi "érdemei": a kiegyezés utáni évtizedekben a szabadelvű eszmék vezényelték a polgári átalakulást, az ipartelepítést, a gyáripar kialakulását, a gyors urbanizációt és a modern infrastruktúra kiépítését. Ergo a polgárosodás anyagi és szellemi bázisán bontakozott ki az ország tőkés-kapitalista gazdasági szerkezete. A liberális gazdaságpolitika válságát jelzi, hogy a Tisza Kálmán vezette "merkantil blokk" (nagybirtok, középbirtok, nagytőke) belső egysége megbomlott: a magyar gabona piaci értékesítése külföldön nehézségeket okozott a nagy mennyiségű amerikai és kelet-európai gabonaszállítások következményeként, így az "agrárius" ellenzék (amely a nagybirtok polgárosítását kívánta) törekvései egyre inkább találkoztak az újkonzervatív ideológiai tábor terveivel. A véderő vitában és a közös hadsereg ügyében az országgyűlésen már mutatkoztak olyan zaklatott, ellentmondásos jelenségek, amelyek már a magyar polgári parlamentarizmus válságát jelentették. Társadalmi téren is meggyűltek a bajok: a Bánffy-kormány úgy gondolta, hogy a nép körében mutatkozó nagyarányú elszegényedést (szociális nyomort) fel lehet oldani társadalmi jótékonysággal, a "gazdagok garasaival". A magyar szupremácia érvényesítése, a nemzetiségi lakosság identitási törekvéseinek elfojtása pedig súlyosan sértették az egyéni szabadság elvének liberális normáit, amiért a fejlett nyugati polgári demokráciák (Anglia, Franciaország) nem nézték jó szemmel a magyar kormány ilyen irányú működését. (Tarr 1979, A külföld rólunk c. fejezet, 404-429.) A magyarországi nemzetiségek 1895. augusztus 10-i, a budapesti Nemzeti Szállóban rendezett kongresszusi kiáltványukban így fogalmaztak: "AMagyarországon lakó románok, tótok és szerbek... azt akarjuk, hogy Szent István koronájához tartozó országok integritásának megóvása mellett az állam jellegét az egésszé kapcsolt részek összessége adja..." (U.o. 23.) A kiáltványból világosan kiderül: a nemzetiségek nem akarnak mást, mint annak az elvnek az elismerését, hogy ők is az államalkotó nemzet részei, s ennek megfelelően követelik jogaikat, s mindezt a magyar állam teljes egységének megőrzése mellett kívánták. Az egységes nemzetállamban gondolkodó magyar kormány egyszerű összejövetelnek tekintette a kongresszust és kétségbe vonta a küldöttek képviseleti jogosultságát. A hivatalos politika azonban érvényesítette a Tisza Kálmán-i "egy politikai nemzet" elvet, melynek következtében a nemzetiségek hűvösen és ellen258