Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Tóth László: Millenniumi ünnepségek Győrött és a vármegyében

TANULMÁNYOK ARRABONA 38. 2000. és szokásaikban teljes mértékben alkalmazkodtak és utánozták a magyar mágnás réteget. Ünnepeken és jeles napokon ők is díszmagyart öltöttek, oldalukra veretes díszkardot kötöttek. Az idegen eredetű polgárság gyorsan felvette a nemzeti "etikett szabályokat", s a közéletben a magyar nemesi rétegekhez illeszkedett. Az üzleti életben azonban racionálisan gondolkodott, magatartását a haszonelvűség motiválta, a gazdaságiüzleti életben végig megőrizte polgári erényeit. (Katus 1979,1265-1271.) Vitathatatlan kérdés, hogy a magyarországi zsidóság volt legeredményesebb vállalkozói közösség a tőkefelhalmozásban, az ipari szerkezet korszerűsítésében és az üzleti kapcsolatok kiépítésében. Figyelemre méltó, hogy viszonylagosan alacsony számarányuk ellenére "behálózták" a termelés, pénzügy, kereskedelem és az értelmiségi foglalkozások (ügyvéd, orvos, tanár) főbb pozícióit. Kimagasló szerepet vittek az irodalom terén, a színházi és főként a tudományos életben, főleg Budapest székesfővárosban. (John Lukács 1991,147-174.) A zsidó lakosság nagy része sikeresen beilleszkedett a magyar társadalomba, megtartva vallását és sajátos szokásait. A teljes beépülésnek és asszimilációnak azonban jócskán akadtak ellenzői a magyar társadalomban: vérvádak, zsidóüldözések, erőszakos cselekmények és az antiszemita mozgalom éppen a 19. század utolsó két évtizedében erősödött fel az országban, melynek utóhatásai és durvább megnyilvánulásai már áthúzódtak a 20. századra. (Katus 1979,1271-1278.) Még a 18. század végén alakult ki Nyugat-Európában a hűbéri kötöttségektől megszabaduló, a szabadelvűséget hirdető liberalizmus eszméje, mely a feltörekvő polgárság politikai szándékaihoz adott megfelelő elvi keretet. A 19. század végén a szabadelvűség szerte Európában, így Magyarországon is elveszítette frisseségét, kissé megmerevedett, egyre jobban eltávolodott a születésekor kialakuló elvektől: az egyenlőségtől, a szabadságtól és a társadalmi reformok vállalásától. Itthon a vezető kormányerő, a szabadelvű párt a liberális eszme válsága és hanyatlása következtében erkölcsi és politikai értelemben meggyengült, egyre inkább "elaggott, konzervatív" rendszer benyomását keltette (John Lukács 1991,130-140.) Í6

. Persze a liberalizmusnak volt igazi haszna is: a szabad munkaerő vándorlás. A Kárpát-medencéből minden irányból beáramló cseh, morva szakmunkások és napszámosok, kitűnő szakmai tudással rendelkező német és osztrákkézművesek, vállalkozók, ügyes zsidó kereskedők, akik betöltötték a munkaerő szükségletben keletkezett űrt, főként az ipari vállalkozásokban, közlekedésben, a postán stb. (Szekfű 1989., Előszó, XXIX. 17.) Úgy tűnik, hogy a liberális elvet a gyakorlatban mereven 257