Arrabona - Múzeumi közlemények 38/1-2. (Győr, 2000)

Tanulmányok: - Székely Zoltán: Szent István barokk képkultusza Győrött

TANULMÁNYOK ARRABONA 38-2QQQ. püspök tiszteletben tartotta annak már meglévő és a hagyomány által szentesített vonásait, azaz a székesegyház Mária patrocíniumát, a déli mellékhajó városi plébániatemplom funkcióját és ezzel Szent István protomártírnak szentelését illetve a mellékoltárok titulusainak már korábban kialakult struktúráját (Dávid 1999, 118). Ujat jelent azonban a magyar szentek, mindenekelőtt Szent István és Szent László királyok kultuszának erőtejes hangsúlyozása (Dávid 1999,118), amely ezáltal a program egyik meghatározó eleme lett: ezt tükrözik a főoltár egykori és a Mária-kegyoltár ma is helyén lévő szobrai, a fekete oltárok, a főhajó falképei, a padok domborművei valamint a kanonoki sekrestye dekorációja . Mindez több mint Zichy püspök egyéni devóciójának megnyilvánulása: benne az a határozott szándék jut kifejezésre, hogy a szent királyok általános barokk tiszteletét helyi vonásokkal gazdagítsák illetve erősítsék meg. Szent László kultuszának az 1606 óta a székesegyházban őrzött fejereklyetartó herma adott biztos alapot: kiteljesítéséről Zichy püspök a Szent László napi körmenet elrendelésével gondoskodott. Bár Szent István esetében a székesegyház nem rendelkezett efféle testereklyével, ám személyét Győrött az országszervező és királyságát Máriának felajánló uralkodón túl - mint a püspökség és a káptalan alapítóját valamint a templom építtetőjét is tisztelték. 11.1. J. G. Mollinarolo Patrona Hungáriáé oltára A székesegyház Zichy gróf püspöksége idején készült Szent István ábrázolásai között - a kor általános tendenciáinak megfelelően - a koronafelajánlás típusa vezet számszerűleg. Legtisztább formában Jacob Gabriel Mollinarolo (detto Müler) Patrona Hungáriáé oltárán jelenik meg, amelyet az 1770-es évek első felében öntött ólomból később tárgyalandó párdarabjával, a Szent Jobb vagy másként Szent László oltárral együtt Schmith Gábor kanonok költségén. A dombormű országfelajánlási jelenete az orsolyiták Schaller-képéhez hasonlóan templombelsőben játszódik, ám az utóbbi csupán jelzésszerűen érzékeltetett színterével ellentétben Mollinarolo saját alkotásán valószerű architektúrát mintázott meg. Ebben ugyanúgy a történeti hitelesség iránti fokozottabb igény nyilvánul meg, miként az építészeti elemek gótikus stílusában is: a gótika itt egyet jelent a régivel és a középkorival (Komárik 1978, 233). A jelenet valószerűségét növeli, hogy a mennyei asszisztencia is a minimálisra redukálódott, a koronát és a címert angyalok helyett egy-egy nemes apród tartja. Mária és az ölében tartott kis Jézus alakja az oltárról felszálló 172