Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Dominkovits Péter: „Franciajárás” Győr megyében – Czineneg Antal szentmártoni uradalmi igazgató emlékirata az 1809. évről

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. Dominkovits Péter: "FRANCIAJÁRÁS" GYŐR MEGYÉBEN Czinege Antal szentmártont uradalmi igazgató emlékirata az 1809. évről A Nyugat-Dunántúl lakói számára életük egyik meghatározó élményévé vált az 1809. évi "franciajárás", annak a maga sokrétűségében tapasztalt eseményéivel; akár a harci cselekményekkel, akár a későbbi megszállás különböző történéseivel, akár pedig esetleges hadifogsággal kapcsolatban is. így nem csoda, hogy a történések átélői bármely pozícióban, státusban voltak akkor, szükségesnek tartották emlékeik rögzítését. Sajnálatos, hogy 1809 eddig publikált napló és emlékirat irodalma átfogó historiográfiai elemzésben még nem részesült. Az persze a leggyorsabb szemlézéssel is megállapítható, hogy a korabeli magyar társadalom legszélesebb rétegei hagytak maguk után a "franciajárást" megörökítő naplókat, emlékiratokat. Csak a példa kedvéért hadd jelezzek egy-kettőt. A korabeli hadieseményekről a legmagasabb szinten József főherceg, Magyarország nádora naplója szól. A hadműveletekben részt vevő katonák munkái közül az egyik legismertebb - a közölt szöveghez is kapcsolódó - Voith Ferdinánd őrnagy, Meskó tábornok vezérkari tisztje visszaemlékezése a győri csata utáni, június 14-ről 15-re virradó éjjel a Győr környéki sáncokból történt sikeres visszavonulásról. (Voith 1894.149-169.) Az insurrekciós seregben résztvevők közül a fiatal Hunkár Antal, a Veszprém megyei felkelő sereg egykori lovaskapitánya, egy generációval az események után, 1848/49-es tevékenységért elszenvedett császári fogságban készítette el emlékiratát, amelyben részletesen visszaemlékezett pályakezdetére is. A megszállt területek polgári krónikáit a soproni Fiedler János Reichard 1808-1812 közötti (Hamar 1943.), illetve idősebb és ifjabb Petz Dániel krónikája (Csatkai 1940.) illusztrálhatja. Az egyházi személyiségek munkáit a hadiesemények szempontjából különösen is frekventált Győrből pl. Paintner Mihály nagyprépost 1809. évi naplója (Németh 1902.), vagy Hohenegger Lőrinc győri kanonok, püspöki líceumi tanár Győr ostromáról vezetett "napló könyve" fémjelezheti (Hohenegger 1820. 47-89.). Az egykori vármegyei tisztviselők emlékállítását Szőllőssy Pál, a magyaróvári járási szolgabíró naplója illusztrálhatja (Benda, Érszegi 1972.). Az események teljes társadalmat átfogó súlyát jelzi, hogy paraszti visszaemlékezés is ismert: Trinkl Mihály somfalvi gazda az általa ismert híreket, őt és paraszti közösségét érintő természetbeni, pénzbeni kivetéseket rögzítette (Csatkai 1962.362.). E munkák közé illeszkedik be Czinege Antal, a bencés rend szentmártoni uradalma igazgatójának az események után több mint 30 évvel papírra vetett emlékirata, amely egy vezető gazdatiszt szemével láttatja az eseményeket. Tehát: a nagy időszak nagy történései egyfajta alulnézetben jelennek meg. Előre kell jelezni, az emlékiratban keverednek az egykori forrásokkal igazolható megtörtént események, a hadiesemények már egykorú - és későbbi - f olklorizálódásai, illetve 165