Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Szabó Péter: Egy értékes viselettörténeti dokumentum – az első győri csizmadiaremek

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. A17. századi csizmadia remekfeladatok és a lábbelidivat A soproni vargák 1532-es árszabás-tervezetében még tipikus vargatermékekkel együtt szerepelnek azok a cipő- és csizmaféleségek, amelyek készítésére a 16 -17. század fordulójára egy új szakma mesterei válthattak szabadalmat. (Domonkos, 1980.47-18.) A privilegizált új csizmadia céhek elsősorban finomabb nyersanyagból, kecske- és juhbőrökből készített termékeinek, éppen a talp felerősítésének módja, az ún. fordított varrott eljárás volt a megkülönböztető jegye.

(V. Ember, 1961. 264.) A lábbelikészítéssel hagyományosan foglalkozó vargamesterek továbbra is gyártott jellemző terméke, a saru talpfelvarrási módjától eltérő új módszer, az új nyersanyagok használata és főképp az új lábbelifajta bevezetése tette lehetővé a csizmadia-szakma kiválását. Vidékünkön az új anyagból új talpvarrási móddal készült papucsok, kapcák, kapcájukkal egybevarrott papucsok, deli-csizmák és száras csizmák készítésével — újonnan nyert, többnyire pozsonyi mintát követő szabályzataik értelmében — a csizmadia céhekben kiváltságot nyert mesterek foglalkozhattak. Termékeik közül a "papucs kapcástul" a céh első, és a csizmadivat térhódítása után is megmaradó remekelőírása. Sajátos csizmadiatermék, jelentőségét mutatja, hogy a céh pecsétnyomójának címerpajzsába is e lábbeli rajzát vésették. (Szabó 1986,146.) Ez a remekfeladat vidékünk minden csizmadiacéhében előírás maradt szinte a század végéig. A győri, 1604-es (káptalantól kapott) (XJM-céh 53.11.10.) után az 1675-ös ugyancsak győri (I. Lipóttól kapott) privilégium (XJM-céh 53.11.11.), az 1643-as csepregi, az 1675-ös fertőszentmiklósi, az 1709-es locsmándi szabályzat egyaránt a papucs kapcástul elkészítését rendeli el. Elsőként e területen a nyéki csizmadiák 1697-es céhlevelében jelenik meg a csizmakészítés előírása: "egy tisztességes horgas papucsot és tisztességes deli Csizmát — mind az hármat karmasinbul — tartozik az karmasint is amelyből az Remeket csinállya, megfaragni..." (Soproni Levéltár- céhiratok IX. dob.) A továbbiakban egyre inkább megmutatkozik a csizmadivat térhódítása a remek-előírásokban is, de a "tisztességes száras csizmák, deli csizmák" mellett sokáig ott szerepel a "papucs kapcástul" is, miként a győri csizmadiák 1719-ben, az uralkodótól nyert privilégiumában is. (XJM. CAC.31/11.) A remekfeladatokban szereplő horgas jelzővel feltehetően "horog gyanánt meghajtott, görbe orrú lábbeliket illették (Czuczor-Fogarasi 2. köt. 1684.), a szarvas-száras megjelölés, pedig értelemszerűen a hosszabb szárral készült lábbeliket különböztette meg rövidebb szárú változataiktól. Estenként a remekfeladat meghatározását hatósági rendeletek is szabályozzák, ügyelve arra, hogy "minden Mester ember ollyas remeket Csinállyon, melly könnyen el adandó..." E statútumok egyben jelzik az aktuális divat alakulását is, mint az idézett 1765-ös győri tanácsi szabálymódosítás is, mely szerint akkor "minden Remekes Mester egy pár Karmazin Csizmát rövid fejre és steklire, úgy nemkülönben egy pár Topánkát rövid fejre és steklire, végtére egy pár Asszonyi Személynek való Vörös kordovánbul Síkos Csizmát készétsen remekül, és ezen remek mind addig állandó légyen, valameddig az Országban ezen Csizmaziabeli munka úgy valamint mostanában kelendő lészen, és nem fog változni" (XJM. céhanyag 53.11.40.) 101