Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Szőnyi Eszter: Római kori útadatok Győr megyében

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK (Lovas 1937.9.). AGyőrszentiván-újmajorit, mint a többi őrtoronynál jóval délebbre levő, a többiek sorától erősen eltérőt nem gondolnánk burgusnak. A felszínen megfigyelt tegulatöredékek - esetleg másodlagos felhasználásban - abba a középkori templomba voltak beépítve, amely körül a temetőt a földművelés olyannyira megbolygatta, hogy egy-egy mélyebb szántás alkalmával emberi csontok tömege gyűjthető a felszínen. A limes út következő - feltételezhető pontja már Arrabona K-i, legkorábban használatba vett temetőjében az ú.n. Homokgödri temetőben került elő. Itt Méry Etel a múlt század végén (Méry 1878.196.) kb. 15 m hosszú szakaszon egy általa útnak meghatározott objektumot írt le, amelyről sajnos felmérés nem készült, leírása meglehetősen nehezen értelmezhető (Szőnyi, 1976.6.), annyi talán elfogadható, hogy mintegy 5 m széles, meszes alapba rakott homokkő lapokkal burkolt felület volt. Kora nem egyértelmű, amennyiben valóban a római út, akkor több periódusú, legalábbis csak így tudjuk magyarázni az út széle alól előkerült üvegurnás temetkezést. Ny-i irányban tovább haladva az utat már csak sejtjük az előkerült sírok, sírkövek alapján az Apáca u. - Rákóczi u. vonalában (Szőnyi, 1992. 37). Újabb útmegfigyélések ill. feltárt útrészletek ismertek a castellumtól DK-i irányban elterülő vicus területéről, a Széchenyi tér környékéről. így a tér ÉK-i sarkánál álló Rákóczi u. 2. sz. háznál 1935-ben homokkő lapokkal fedett kavics és mészalapozású útmaradványt (burkolata tehát a Homokgödri temetőben megfigyelthez hasonló!) találtak (Lovas 1941.177). Ennek kormeghatározása ugyan meglehetősen bizonytalan (Szőnyi 1992.32), de mindenképpen el kell fogadnunk az 1968-as Széchenyi téri feltárás során a tér E-i részén regisztrált útmaradvány korhatározását (Gabler 1971.7). Az 1998-ban kezdett újabb Széchenyi téri ásatáson szelvényeinket úgy jelöltük ki, hogy csatlakozzanak a Gabler féle ásatás K-i oldalához. Itt ismét megtaláltuk az utat - amelyet gyakorlatilag az egész római kor folyamán használtak. Többszörösen megújított kavicsréteggel burkolták. Sajnos későbbi beásás - az u.n. török börtön - lehetetlenné tette felsőbb rétegei megfigyelését, de a pince fala melletti metszetből (1. ábra) hosszú használata bizonyítható. Felületben csak a korarómai szinten tudtuk megfigyelni, itt a D-i oldalán kőlapokkal fedett gyalogjáró (?) szegélyezi. Az út burkolata ezen a részen hasonlít a castellumban megfigyelt útkereszteződés burkolatához. Hogy ez volt-e a brigetiói út, vagy a tőle kb. 60 m távolságra É-ra a múzeum udvarán megfigyelt, az előbbivel kb. párhuzamosan haladó út (Borbíró-Valló 1956.128.), nem dönthető el. Ez utóbbinak olyan kis részlete ismert, hogy még rendeltetése (t.i. út-e valóban) sem egyértelmű. Részünkről mindkét feltárt útszakaszt meglehetősen gyenge minőségűnek tartjuk ahhoz, hogy limes út legyen. Amennyiben mégis az, úgy az utóbbi - térképen kiszerkesztve - a castellum K-i oldalán feltételezett, a középkori metszetek tanúsága szerint a török kori vár felépítése előtt (Borbíró-Valló 1956. 24. ábra) meglévő kapu vonalában éri el a tábor területét. A castellum területén folytatott feltárásokon két helyen kerültek elő útmaradványok. 1995-ben Barkóczi L. megfigyelt az Apor tér 3 sz. (régebbi irodalomban Martinovics tér 3.) telken egy kb. E-D irányú útszakaszt. Mivel a teljes ásatási dokumentáció elkallódott és az egész ásatásból mindössze egy rövid összefoglalás és egy publikált metszetrajz maradt meg (Borbíró-Valló 1956.130) pontos 84