Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Múzeumszociológia - Némethné Jankovits Györgyi: „Távoli üzenetek” – A győri Xántus János Múzeumban végzett látogatói hatásvizsgálat tapasztalatai

ARRABONA 37.1999. MÚZEUMSZOCIOLÓGIA Szeretném ajánlani a turizmus és a közművelődés szakembereinek, valamint a pedagógusoknak, hogy tekintsék át szakterületük és a múzeumok kapcsolatrendszerét, keressék - keressük - az együttműködés lehetőségeit, új formáit. Ugyanis világosan kitűnt számomra, hogy a múzeum és a turizmus, a múzeum és a pedagógia, a múzeum és a közművelődés kölcsönhatásai mindegyik szakterület számára meghatározó jelentőséggel bírnak. Az együttgondolkodás közös fórumainak megteremtésében - bárki is kezdi - eléggé úttörő szerepet kell vállalnia, mert ezek a kapcsolatok ma igen kezdetlegesek. Végére kívánkozik egy reménykedő megjegyzés. Szeretném remélni, hogy ezen a dolgozaton, illetve a látogatók véleményén is múlhatnak fontos dolgok. Például az, hogy az itt bemutatott vélekedések tudják befolyásolni az intézményi fenntartókat - a finanszírozáson, a minimális működési feltételek megteremtésén túl - annak a kérdésnek a megválaszolásában is, hogy milyen múzeumot kívánnak, tudnak működtetni a jövőben. Jegyzetek: 1 Itt szeretnék köszönetet mondani a Barkóczy Alapítvány kuratóriumának, melynek tagjai két alkalommal is támogatásra érdemesnek tartották törekvéseimet, és arra ösztönöztek, hogy ezt az a kutató, tényfeltáró elemzést minél több helyen elvégezzem. 2 1997 óta a városi fenntartás alatt kialakított Városi Múzeum - a Váczy Péter és Radnay Gyűjteményekkel, valamint az "átörökölt" Kovács Margit és Borsos Miklós Gyűjteménnyel - új múzeumegyüttessel gyarapítja a kínálatot, bár helytörténeti kiállítással továbbra is csak a Xántus János Múzeumban találkozhat a látogató. Ehelyütt szeretném néhány gazdálkodási adattal szemléltetni, hogy korántsem mindegy sem a gyűjteményeknek, sem a bennük dolgozóknak, hogy melyik múzeum - és fenntartó - irányítása alá tartozik. A megyei fenntartású intézmények szakmai tevékenységre fordított költségvetési összegei az éves fenntartói támogatás 1,3%-át tették ki 1997-ben, (ebből a győri gyűjtemények 0,5%-ot) 1998-ban 3,4%-ot (a győriek 0,8%-ot). Ezzel szemben a Városi Múzeum 1997-ben költségvetésének 20 %- át, 1998-ban 17 %-át használta szakmai munkára. Nyilván vannak tényezők, melyek az adatokat torzírják (pl. egy induló múzeum beszerzésekre többet kell, hogy fordítson, vannak személyi függőségek is, melyek meghatározzák az egyes tételek nagyságát, és vannak épületi, és egyéb adottságok, melyek költségeit nem lehet kikerülni stb.), a tendencia azonban tagadhatatlan. 3 IKVAI-SZABÓ, 1996.282. A szerző az idézett soraiban egyetért és utal Vitányi Iván: Kik járnak múzeumba című 1975-ben megjelent cikkének megállapításaira. Vitányi 1975-ös állításait időszerűnek érzi 1996-ban is, hozzátéve, hogy ugyanakkor a kiállítási tárgyak puszta szemlélésével szemben egyre nagyobb szerepet kapnak az aktív művelődési formák, melyek a múzeumok hagyományos munkaformáinak átalakítását kellene, hogy eredményezzék. A közönségbarát, látogatóbarát múzeumban a kiállítás "csak keret, a látogatók aktív bevonása kíséri azt, és változatos programok" - véli a szerző egyetértve egy interjúalanyával. 4 BÓDAI, 1995.15. 5 N.SÁNDOR, 1991. 6 GYŐR-MOSON-SOPRON Megye Statisztikai Évkönyve, 1997. 7 MAGYAR HÍRLAP, 1995.19. 8 A dolog iróniája, hogy nemsokkal a jelzett nyilatkozat megjelenése után látott napvilágot egy másik tudósítás, mely szerint Olaszországban egyes vasánapokon az állami múzeumokat ingyen lehet látogatni. A hír szerint Róma egyes múzeumaiban a napi látogatói létszám 3 ezerről 20 ezer emberre nőt ez alkalommal, a rendkívüli érdeklődés miatt több múzeum nyitvatartását meghosz444