Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Arcképek - Tóth László: Szabó József (1902–1986)

ARRABONA 37.1999. ARCKÉPEK pontossággal. Máskor bejegyzéseket írt irodalomtörténeti adatokról és színházi bemutatókról a kötet üresen maradt lapjaira. Szöveggondozói munkája során Szabó József 1968-ban a Palócföldben vetette fel, hogy az Arany János által "bársonyos kézzel" tett javítások stílusban és tartalomban olyannyira eltérnek Madách filozófiai eszmevilágától, hogy indokoltnak látná több helyen "visszajavítani" a szöveget az eredeti formára. Tisztában volt vele, hogy ez kényes kérdés, ezzel szakmai vitát ingerelhet, amiért ezt a műveletet rendkívül tapintatosan, Arany János költői személyét kellő tiszteletben tartva kell megtennie. (Szabó, 1968.1.; Szabó, 1973.321.) Erre hamarosan lehetősége is adódott, mivel ő gondozta a Madách születésének 150. évfordulója tiszteletére megjelent 1973-as díszkiadást. E kötet Utószavában így fogalmazott: "Mi abban a meggyőződésben vagyunk, hogy amikor megfontoltan és szigorú mértéktartással néhány Arany-módosítást visszajavítunk a madáchi kézirat eredeti szövegére, ezzel semmiképpen nem kisebbítjük, még csak nem is bíráljuk Arany nyelvi zsenialitását... Mert bizonyos, hogy a Tragédia mély ragyogású remekművének kemény darabosságai, súlyos zordonságai hozzánk közelebb állnak, mint a múlt század nyelvészeihez." (Szabó, 1973., 321.) Elismeri Arany János döntő szerepét ("legfőbb gondozója") a Tragédia kéziratának megmentésében, s kijelentette, hogy "a testes, különös helyesírású, zordon hangvételű kéziratot, az ismeretlen, vidéki költő kusza betűtömegét elfogadta, átnézését vállalta... fölismerte benne a remekművet, nagy lelkesedéssel melléje állt, megadta a mű helyes értékelésének mindmáig ható, fő szempontjait..." (Szabó, 1973. 310.) Ilyen megfontolások alapján Szabó József a Tragédia 1973-as kiadásában kilenc helyen visszaállította Madách 1860-as kéziratában lévő eredeti szöveget. (Striker 1996/A. 121.) Ezzel olyan helyzet alakult ki, amelyben a korábbi viták ismét kiújultak és új álláspontokkal egészültek ki. (Pásztor 1969,269.; Dénes 1925.1-8.; Kozocsa 1964., a napjainkban folyó vitát a jegyzet 6. pontjában érintettük.) Itt azonban meg kell jegyezni, hogy Szabó József többször is szorgalmazta a Tragédia olyan kiadását, amely részben, vagy egészben közli az 1860-as "ősszöveget", azzal teljes mértékben azonos, tartalmi és formai tekintetben egyaránt. (Az "ősszöveg" az Arany János, Szász Károly és Szontágh Pál tanácsai nélküli eredeti 1860-as kézirat.) Striker Sándor irodalomtörténész 1996-ban kiadta Az ember tragédiája rekonstrukciójának I-II. kötetét melyben szerepel a tanulmánnyal kiegészített eredeti, 1860-as kézirat "érintetlen változata". (Striker 1996. A, B.) Szabó József ezt a kiadást már nem érhette meg. Mindenesetre eljutott több évtizedes szorgalmas kutató munkája következtében a textológiai munkája által a Tragédia mély rétegeihez, a madáchi szellem és bölcselet bonyolult gondolatvilágának felismeréséhez és feltárásához. Élete során egyházi témájú és bibliai tárgyú, valamint Madáchról és Az ember tragédiájáról közel harminc értekezése jelent meg a Palócföldben, a Lelkipásztorban, az Evangélikus Életben, a Nógrádban és a Kisalföldben. (Szabó önéletrajz 1984.; Freier 1993., 1998., 1999.; Rédey 1969.84.; Tóth 1992.134-137.)

8 Kéziratban maradt igehirdetéseinek több kötetnyi rövid vázlata. Verset is írt Madáchról, a nagy drámaköltő születésének 145. évfordulóján. 370