Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Arcképek - Tóth László: Szabó József (1902–1986)

ARCKÉPEK ARRABONA 37.1999. létrehozta a Tragédia idegen nyelvű kiadásaiból álló, páratlan értékű gyűjteményét. Az évek során rangos képzőművészeti anyagot és a színházművészeti előadások dokumentációját (plakátok, szövegkönyvek, műsorfüzetek) gyűjtötte össze. Könyvtárnyi mennyiségű anyagot gyűjtött Madáchról szóló tudományos értekezésekből, a Madách-kultusz ápolásáról szóló újságcikkekből. Több mint tíz év alatt tekintélyes nagyságú, országos rangú, mintegy hatezer múzeumi tételből álló gyűjteményt alakított ki a maga gyönyörűségére és az irodalmi kutatás javára. (Freier, 1993; 1998; 1999; Réday 1969.81-84.) 1973-ban végleg felhagyott a lelkészi szolgálattal és nyugállományba vonult. Azt tervezte, hogy elhagyja Balassagyarmatot és fájdalmas búcsút vesz ottani híveitől, valamint a gyülekezetektől. Az elhatározását tett követte. 1973-ban felajánlotta levélben az anyagot Győr város vezetőinek azzal a kikötéssel, hogy csak Győrben, önálló múzeumi egységként lehet működtetni, másfelől a város a gyűjteményt felajánlónak biztosítson szerény igényeinek megfelelő lakást. A város vezetői közül Farkas Tibor általános tanácselnök helyettes intézte a lakásügyet és szervezte Szabó Józsefek átköltöztetését Balassagyarmatról Győrbe. Szabó József örömmel és nagy reményekkel jött vissza Győrbe, ahol korábban több mint húsz éven át evangélikus lelkészi szolgálatot teljesített. Feleségének családi gyökerei is ide kötődnek és nagyon kedvelte a győri lutheránus gyülekezet közösségét és annak tagságát. 1973. május 13-án létrejött az a megállapodási szerződés, amelyet dr. Szabó József nyugalmazott evangélikus püspök és a győri Városi Tanács kötöttek. (Megállapodási szerződés) A szerződés szerint a Madáchgyűjteményt a Xántus János Múzeumban helyezik el önálló, elkülönített részként, őt magát pedig a múzeum irodalomtörténészeként alkalmazzák. Szabó József egyetlen dologról mondott le: 1974. január 11-én írásos nyilatkozatban hárította el azt a szándékot, hogy gyűjteményét róla nevezzék el. Tőle származik egyébként a Xántus János Múzeum Madách-gyűjteménye hivatalos elnevezés is. (írásbeli nyilatkozat) A magángyűjteményből közgyűjteménnyé vált relikviákat Szabó József rendezte a múzeumi követelményeknek megfelelően és tovább gyarapította a szakmai követelmények alapján. Intenzíven figyelte a tudományos folyóiratokat, a napilapokat, minden Madáchcsal és a Tragédiával kapcsolatos híranyagokat, irodalomtörténeti értékű értekezést, könyvrecenziót és színházi kritikát begyűjtött. Számos hazai és külföldi könyvkiadóval, színházzal levelezést folytatott, amelyek a Tragédia kiadására és bemutatására vállalkoztak. Országos könyvkiadóknál szöveggondozást végzett, látva, hogy az indokolatlan és érthetetlen rövidítések által, a "méltatlan minőségű és henye gondozású" szerkesztői munka következtében "sok alaki és belső romlást szenvedett" az 1860-as eredeti Madách-kézirat, a nagy mű szövege. Elhatározta, hogy szilárd következetességgel védeni fogja a Tragédia eredeti szövegét, s ennek ellenőrzésére megrendelte 1966. március 1-én az MTA mikrofilmtárától az eredeti kézirat fotókópiáját. Az volt a célja, hogy textológiai kutató munkájával az olvasó minél kevesebb szövegingadozást tapasztaljon, élénken figyelte a kutató irodalomtörténészek és színházi rendezők Tragédiával kapcsolatos munkálatait. Ennek jegyében 1964-ben megvásárolta Madách halálának centenáriumán kiadott, kis formátumú Tragédia-kötetet, melyet állandóan magánál hordozott, s belenézett, ha valamire nem emlékezett egész 369