Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Arcképek - Horváth József: Mersich Máté (1850–1928)

ARCKÉPEK ARRABONA 37.1999. másrészt a téma felé fordulása összefüggésben lehet azzal az 1870 októberében felbukkant északifény-jelenséggel, mely a korabeli közvéleményt alaposan lázba hozta. Összefoglalva megállapíthatjuk: Mersich Máté életében meghatározó jelentőségűek a győri gimnáziumi évek. így érthető, hogy kapcsolata az iskolával később is megmaradt: 1874-ben például a gimnáziumi könyvtár jótevőinek felsorolásában találkozunk a "Mersich növendékpaptól Lisznyay krónikája" megjegyzéssel (Értesítvény 1874, 54.) — azaz egy értékes kiadvánnyal gyarapította az "alma mater" könyvtárát. Az 1872-ben letett érettségi vizsga után Mersich Máté a Győri Papnevelő Intézetben folytatta tanulmányait — három tanéven keresztül (Bedy 1937, 335.) —, melyeknek végeztével 1876. március 8-án áldozópappá szentelte Zalka János győri megyéspüspök. (Zvonaric 1978,39.) Felszentelését követően előbb Fülesen, majd Szabadbárándon — ma Nikitsch illetve Großwarasdorf, mindkettő Burgenlandban — káplánkodott. Az előbbi helyen plébánosa az a Mate Karall volt, aki maga is aktívan részt vállalt a gradistyei horvátok irodalmi életében (Probst 1978, 98.) — Mersich őt mintaképének tekintette. 1879-ben került Mersich Máté Horvátkimlére, a 42 évi itteni szolgálat után nyugalomba vonuló Grainer János örökébe — és itt működött folyamatosan 1928. február 15-én bekövetkezett haláláig. A költő Mersich Mátét ma leginkább költőként tartják számon, kevesen tudnak azonban költői pályájának — mindennapinak aligha nevezhető — alakulásáról. így arról: 52 esztendős volt, amikor első költeménye nyomtatásban megjelent! Továbbá: úgy lett híres költő, hogy életében egyetlen verseskötete sem látott napvilágot. Költői életművének alaposabb ismertetésére az alábbiakban nem vállalkozhatunk; csupán ezirányú tevékenységének rövid áttekintésére, jelentőségének érzékeltetésére teszünk kísérletet. Az elmúlt évszázadokban, de még a 19-20. század fordulóján is, jelentős szerepet töltött be az "egyszerű nép" olvasmányai között a kalendárium, mely az aktuális tudnivalók közzététele mellett számos izgalmas olvasmányt is tartalmazott. Ezért nem véletlen, hogy a gradistyei horvátok számára több kalendárium-sorozat is megjelent ezidőtájt: így például a "Hizni Kalendar m nas katolicanski narod ..."', a "Kerstjansko-Katolicanski Kalendar..." vagy a "Hervatski Kalendar sv. Antona Paduanskoga ...". (Vö.: Kuzmich 1992) Mersich Máté és hasonlóan gondolkodó barátai mégis úgy látták jónak, hogy egy új kalendárium-sorozatot indítsanak: így készült el a "Kalendar Svete Familije"— Szent Család Kalendáriuma — 1903. évre szóló első darabja Mate Mersic-Miloradic szerkesztésében, 132 oldalon, melyet a következő években még 17 évfolyam követett. Az 1903. évre kiadott első kötet élén — a naptári részt követően — Miloradic "Éirom-barom s nasim darom, kalendarom!" című verse olvasható: ez első nyomtatásban megjelent költeménye. Itt látott napvilágot Puskin "Mese a halászról és a halról" című munkájának általa elkészített horvát fordítása is, melyet Ludwig Kuzmich "nagyon jól sikerült"-nek minősített. (Kuzmich 1992,149.) A "Kalendar Svete Familije" kiváló publikálási 349