Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Enzsöl Imre: A Mosoni Ének- és Zeneegylet történetének vázlata (1926–1949)

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK résért. A 2-3 óra karonkénti próba, és közülük is a hangjegyolvasás (ma szolfézs) erős volt, de ez alapozta meg a MÉZE országos hírnevét. Enge nem a későn beszerzett sapkákkal és jelvényekkel, vagyis a külsőségekkel törődött, hanem a lényeggel. (Ennek előremozdításért hajlandó volt éves honoráriumáról is alkalmilag lemondani.) Szólamokat másolt, a válság idején munka nélkül maradt dalosokat a kör pénzéből segélyezte, nehéz anyagi helyzetben is hangszert és kottát vetetett. Ennek fejében viszont állandó és kitartó munkát várt el - főleg a próbákon - a működő tagoktól. Volt bizonyos karizmája, ami kisugárzott a többiekre. Ezért tudta elég simán kezelni az egyleten belüli gondokat, amelyek először 1929-ben a férfikarban mutatkoztak a próbalátogatási morál komoly romlásával. A legkevesebb bajt a vegyeskar okozta, a szebbik nem - ügy tűnik - jobbá is tette a munkát, ami az eredményükön később meglátszott. Kicsit később indult, de szép pályát futott be a már említett zenekar. Tagjai a közös próbákon fokozatosan megtanultak nehéz műveket énekkarral előadni. Mindegyik szakosztálynak saját repertoárja is volt, tehát komoly zenekari darabokat is megtanultak. (A kottákat néha valamelyik tag vette meg nekik.) b. Fellépések és egyéb rendezvények A kör nyilvános szereplései közül a leglényegesebbek a hangversenyek voltak. A bemutatkozó és csak a jegyzőkönyv szerint sikeres hangversenyt több száz követte. Ezek döntő részét a Fehér Ló dísztermében rendezték. Idővel évszakok szerint 4 "rendes" hangversenyt tartottak a nagyközönségnek. Ezekre falragaszokat, meghívókat készíttettek és az első három (számozott) sorba drágább, a hátsó sorokba olcsóbb, a karzatra szinte félárú jegyeket adtak el. (HMM, TDL 98.235.1. Számozott, pecsételt belépőjegy 1937. dec. 31.) Jeles zenészévfordulóknak (Liszt, Strauss, Mosonyi) külön hangversenyt szenteltek. Ilyenekre az 1930-as évek közepétől voltak képesek Némelyikről még külföldi újságokban is írtak. Igen mutatósak és zeneileg jelentősek a dalosünnepélyek, ahol több dalárda jött össze és hangversenyezett. Voltak szabadtéri (kevésbé, vagy egyáltalán nem jövedelmező) hangversenyeik egyedi céllal. Akiemelkedő rendezvények (pl. a mosoni Hősök szobrának avatása 1934-ben) kivételével ezeket az egyéb felépések kategóriájába sorolhatjuk, amelyeken általában nem is vett részt minden szakosztály. 1928-ban a férfikar 15, a vegyeskar 32 esetben szerepelt nyilvánosan. 1929-ben már 101 alkalommal lépett fel a három szakosztály. E szint fölé nemigen mentek. 1940-ben 52 alkalommal adtak elő. (MVM,1941 .március 30.) Egymást követő napon semmiképpen sem vállaltak fellépést. Gyakori fellépési alkalom volt más egyletek kérésére valamely rendezvényen való részvétel. Az első ilyen esemény a Mosoni Asszonyok Mária Kongregációja által rendezett estély 1927. november 13-én, amin a vegyeskar vett részt zongorakísérettel. (MVM, 1927. november 20.) A Mosoni Erzsébet Egylet utódjának számító szakosztály igazán hálás volt a jótékonyági munkához adott segítségért. Az újságot informáló Walovits Eleonóra már ekkor igen elis merően írt Engéről és a MEZE-ről, s később is a kör fellépéseinek lelkes tudósítója maradt, aki 222