Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Enzsöl Imre: A Mosoni Ének- és Zeneegylet történetének vázlata (1926–1949)

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. Az előbbiek alapszabályszerűek, az utóbbiakat speciális okból hívták össze. A legfontosabbak persze a - dokumentálatlan - próbák voltak. A közgyűlések meghatározott "forgatókönyv" szerint zajlottak az egyleti évről számozottan. Nem kellett soha megismételni, rendkívülit összehívni. (Ellentétben pl. a Kaszinó néhány közgyűlésével.) A közgyűlés a legtöbb ügyben egyszerű szótöbbséggel határozott. Szinte mindig a megjelent dr. Kühne Lóránt elnök üdvözlő szavaival kezdődött. Abeszámolót a titkár adta elő a választmány nevében. Majd a pénztári jelentés következett, amelyet a számvizsgáló bizottság véleménye követett. Miután a régi vezetőségnek a felmentést megadták, vagyis elismerték erkölcsös gazdálkodását, rátértek a következő évi költségvetésre. Mód volt a tisztségviselők ajánlásos, vagy titkos választására, valamint indítványok megtételére. Érdekesség, hogy az előző évi közgyűlés jegyzőkönyvet ekkor olvasták fel űjra és hitelesítették. Ez a gyakorlat a szinte havonta összeülő választmány esetében jobban érthető és követhető volt. A kötött forma ellenére mégis a közgyűlésen beszélték meg legnagyobb körben a fontos problémákat és határozták meg a további fejlődés irányát. A közgyűlés mindig az államilag előírt Hiszekegy énelésével kezdődött, és a Himnusz hangjaival ért véget. Előfordult, hogy zeneszámot is iktattak a napirendi pontok közé. Szép díszközgyűlésük volt 1936-ban a 10 éves jubileumon. (MVM,1936. április 2.) Ritkán, de előfordult, hogy tagértekezletet hívtak egybe. Rendszerint a közgyűlés előtt tették meg. Itt a tagság egy-egy fontos kérdésről előre döntött. (Ez a forma helyettesítette a rendkívüli közgyűlést.) A választmányi gyűlések voltak a mindennapi köri élet szervező fórumai. Itt vitatták meg részletesen a kérdéseket. A karnagynak volt igazán kitüntetett szerepe, de mások is odaadóan dolgoztak. A nagyon fontos kezdeményezések mindig innen indultak. A vásárlásoktól a tagfelvételig mindenben határoztak. A tagság a választmányban történtekről jól volt informálva, elsősorban a szakmai javaslatok döntő többségét megtevő karnagytól, aki a próbákon minden működő taggal hetente többször találkozott, de voltak a tisztikarban is sokan aktív dalosok, a választmányi tagok pedig kizárólag közülük kerültek ki. Ezek persze aránytalanul oszlottak el, de 1930 márciusában már kísérlet történt az arányosításra: a választmány elhatározta, hogy a férfikar, vegyeskar és a zenekar egyaránt 4-4 tagot delegáljon a választmányba. A választmányi gyűlés jegyzőkönyve formailag hasonlít a közgyűlésihez a jelenlévők és hitelesítések rögzítésében. Az egyes napirendi pontokat azonban nem számozták és azokkal szemben nem voltak megkötések. Többször ki sem írták a jegyzőkönyvben, hogy választmányi ülésről van szó, csak egyszerűen gyűlés. Persze voltak nem hivatalos gyűlések is: 1930 telén például a zenekar kocsmában beszélte meg az énekkaroktól elszenvedett sérelmeit. A karnagy felkérte a zenekari tagokat, hogy ilyesmiket inkább a kör helyiségében tárgyaljanak meg. A legkevesebbet éppen azokról az alkalmakról tudunk, amelyek a leggyakoribbak voltak. Ezekről alig emlékezik meg forrás. A próbák a rátermett karnagy és a tagok egyre jobb együttes munkájának színterei voltak. Enge az egyletnél hetente tucatnyi órában oktatott, kezdetben szerény, azután emelkedő anyagi elisme221