Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Enzsöl Imre: A Mosoni Ének- és Zeneegylet történetének vázlata (1926–1949)

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. a havonta tartott választmányi üléseken alakultak. A tisztikar és a választmány munkája kifogástalan volt. Általában 4-5 évenként változott az összetétel, de volt egy "kemény mag", amely végig kitartott az egylet történetének 23 éve alatt. A tisztikar az elnökből (dr. Kühne Lóránt), az alelnökből, az ügyvezető alelnökből, a titkárból, karnagyból, a jegyzőből, a pénztárosból, az ellenőrből, a gazdából, a zeneműtárosokból, a (kezdetben zászló nélküli) zászlótartóból, az ügyészből és az orvosból állt. Három tagú számvizsgáló bizottság tartozott hozzá. Az elnök a közgyűléseken mindig megjelent és a nagy dolgokban segítette az egyletet. Az alelnök haláláig Bencsik S. Kornél volt, aki a fellépés-szervezésben segített főként. Az egylet munkájában ezért nagy volt az ügyvezető alelnökök szerepe. Az alapszabályban már a harmadik helyen tüntették fel a karnagyot, aki az egylet legfontosabb embere volt. Mosón hagyományos zenei fogékonyságán túl 1927-től 1944-ig Enge Jánosnak meghatározó a szerepe az egylet életében, sikereiben. A titkár az adminisztratív teendőket látta el a jegyzővel együtt, felügyelte az egyleti irattárat. Speciális feladata a választmányi jegyzőkönyv aláírása az (ügyvezető) alelnökkel. A jegyző vezette az ülések jegyzőkönyveit, a tagok törzskönyvét, megjelenését nyilvántartotta, irodai teendőket végzett. A pénztáros anyagi felelősséggel kezelte az egyleti pénzvagyont. Fontos volt zárszámadási és költségvetési feladata és havonta tájékoztatta a választmányt a pénztár állásáról. Az ellenőr kezelte a tagdíjbefizetések nyugtáit, ellenőrizte a pénztárt. Visszaélésre nem volt példa az egyesület története folyamán. A gazda gondoskodott az egyleti rendezvények előkészítéséről. Gazdasági ügyekben és a leltári tárgyak őrzésében volt feladata. A MÉZE gazdái mindenkor feladatuk magaslatán álltak, akár szervezésről, akár egyleti tulajdonú hangszerek visszaszerzéséről volt szó. A zeneműtárosok, akik három fős testületté lettek idővel, a hangszerek, kották felelősei voltak. Betűsoros leltárt és mutatót vezettek ezekről. Nem volt problémáktól mentes megbízatás a repertoár bővülésével. Idővel a hangjegytáros tisztség - megnevezésben is - különvált. A zászlótartó kezdetben puszta cím, de két emberes feladat lett 1930-tól, a zászlóbeszerzéstől. A jelképek akkor még inkább számítottak az emberek gondolkodásában, a zászló őrzése és vitele a rendezvényeken megtisztelő feladat volt. Az ügyész munkájára sokkal kevésbé volt szüksége az egyletnek. Távol tartották magukat a peres ügyektől, így az elnöknek nem kellett őt felkérni peres vagy peren kívüli procedúrára. Saját tagjaikkal szemben is kíméletesen jártak el. (Például a "MÉZE Zeneszaki iskola" szegény hallgatóinak elmaradt oktatási költségét nem vitték peres útra, hanem elengedték.) Az orvos egyrészt az egyesületi helyiség közegészségügyi feltételeit vizsgálta, másrészt a működő tagokat, ha azok gyakorlaton vagy előadáson rosszul lettek. Az elnök vagy karnagy kérésére egészségügyi kivizsgálást is végezhetett. Konkrét működéséről a források nem szólnak. 217