Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Környei Attila: Adatok és gondolatok a XIX. századi magyarországi egyesületekről

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK egyesület az ő érdekeivel egyező, vagy egyeztethető sajátos cél érdekében, kit pedig több egyesület több közösségi cél érdekében. Nyilvánvalóvá fog válni, hogy ezen utóbbi tényben, hogy ti. ki hány egyesületnek tagja, szerepet játszott az illető gondolkodásmódja, embertársai, nemzete és lakóhelye vagy közössége iránti felelősségérzete is, nemcsak anyagi helyzete. És itt álljunk meg egy szóra! Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy fölfogásunk szerint az egyesület, - bármilyen egyesület, - a közösségi, a politikai gondolkodás iskolája, a társadalomnak olyan sejtje, amelyben formálódik a közösségi ember, amelynek összességében végső eredménye a polgári nemzet. A társadalom felől értékelve az egyesületeket, a vizsgálódások során látni fogjuk, hogy az egyesületeket kiállító polgári társadalomban és emiatt magukban az egyesületekben is az esetek túlnyomó többségében a polgári szabadság fogalma nem azonos az egyenlőséggel. Normális esetben persze ez nem az egyesületen belül jelentkezik, hanem az egyesületek között. Ez az egyik és leglényegesebb magyarázata annak a ténynek, hogy ugyanolyan céllal, azonos vagy csaknem azonos társadalmi szükséglet kielégítésére egy-egy területen (városban, falun, vagy országosan) több egyesület is létesült, amelyekben a tagok társadalmi állásuk, felekezetük, vagy nemzetiségük alapján különültek el. Ráadásul egy-egy területi egységben ezek az egyesületek azonos vagy közeli időpontokban létesültek és nagyjából azonos ideig működtek egymás mellett. Az egyesületekkel foglalkozó kutató mennyiségileg ugyanannyi egyesületet fog találni a fenti tételünk bizonyítására, mint azzal ellenkezőt. Azaz számos olyan egyesülettel találkozunk, amelyen belül nem érvényesül a társadalmi egyenlőtlenség, amelyben a tagok egyenlőnek tekinthetők ugyan, jóllehet nem azonos társadalmi osztályhoz tartoznak. Ezek a többnyire kulturális, sport és vallásos egyesületek igen jelentősek a maguk körében. Más, az egyesületek értékelésén túlmutató kérdés, hogy létezésük mennyire jellemző általában az adott kor társadalmára és belső életük tudott-e modell értékű lenni bármilyen körben. Az egyesületeket saját korukban és a történetírásban munkájuk és társadalmi hatásuk minősítette és minősíti. Igen általánosan fogalmazva: létezésük oka és magyarázata a társadalmi igény, de ez magyarázza fennmaradásukat és egész létüket is. Azt kellene mondanunk, hogy addig maradtak fönn, addig működtek, amíg a társadalomnak, (s ezt a szót felfoghatjuk úgy is, hogy a nemzetnek és úgy is, hogy működésüket meghatározó kisebb körnek), szüksége volt rájuk. Ezt kellene mondanunk, de sajnos nem tehetjük, mert az egyesületek történetének feldolgozása, megismerése tömegével szolgáltatja az ellenpéldákat akár gazdasági csőd, (az egyesület rossz gazdálkodása, vagy a vagyont kezelő pénzintézet bukása), akár a hatalom durva beavatkozása formájában. Térjünk vissza az egyesületek tartalmára. Az írtuk: munkásságukkal lefedték a társadalom életének minden mozzanatát. Ezek alapján az egyesületek összességével foglalkozó kutatók az egyesületi élet tartalma, az egyesület célkitűzése szerint az egyesületeket többféle, (változó számú) csoportba sorolták. Mi magunk három nagy csoportba soroltuk az általunk vizsgált sokszáz egyesületet: 1. gazdasági, érdekvédelmi, önsegélyező és jótékonysági; 2. tudományos, kulturális, önképző, hitbuzgalmi és sport; 3. politikai egyesületek csoportjába. 202