Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Dominkovits Péter: „Franciajárás” Győr megyében – Czineneg Antal szentmártoni uradalmi igazgató emlékirata az 1809. évről

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. maga után. Az 1809. december 11-12-i közgyűlésen a tényőihegybeliek, "lakosok" és zsellérek tettek panaszt a vármegye rendjei előtt a director ellen. Bár ők - ahogy vallották -18 napi robottal tartoztak, Czinege rendkívüli robotokkal terhelte őket, s egyeseket közülük - itt nem részletezett okok miatt - két egymást követő vasárnap, azaz ünnepnapon, Szentmártonban a tiszttartói ház "kapuja között" kíméletlenül megveretett. A director ellen sürgős kivizsgálást kértek.

7 Az 1810. januárjában felvett fenyítőtörvényszéki (és úrbéri) per egy jobbágyok fölött hatalmaskodó, öntörvényű személyiséget mutat be, akinek törekvéseihez az alárendelt ispánok is csatlakoztak. így az uradalmi director mellett Hadinger Antal, Neßpivatsek Antal és Greger Ferenc ispánok ellen merült fel az a vád, hogy ők az urbárium szabta terheket, kereteket messze átlépve, régóta eltiltott büntetésekkel éltek a lakossággal szemben. A konkrét panaszok között hangsúlyosan szerepelt a szentmártoni és csanaki iparűzőké, akiknek robotját a director ledolgoztatta, s nem engedte annak pénzbeni megváltását. Hasonló súlyú volt a szentmártordaké is, akik számára a szentlőrinci puszta használatára új szerződést készített, amiben azoktól kilenced, tized szolgáltatását, szekérreli robotot követelt, pedig ők attól eddig csak tizedet adtak. Minthogy a felháborodott jobbágyok az új szerződést nem írták alá, a szentlőrinci puszta használatát a director elvette tőlük és a továbbiakra nézve a malom elvételével, közlegelők csökkentésével fenyegette meg őket. A vitatott pusztát écsi és pázmándi jobbágyokkal műveltette meg. Személyét ért sérelmet panaszolt Varga József szentmártoni iskolamester és jegyző is; őt 1809 december elején Czinege "kenyerétől megfosztva" tömlöcöztette. Összegezve: Czinege egy nagy munkabírású vezető uradalmi tisztségviselő volt, aki folyamatos gazdasági reformokkal, racionalizálásokkal a szentmártoni uradalom bevételeinek növelésére törekedett. Ugyanakkor a korabeli életmódhoz képest radikális reformjai a legkisebb tekintettel sem voltak a dominium jobbágy és zsellér lakosságára, azok megszokott életmódjára, gazdálkodásuk gyakorlatára, így cseppet sem érthetetlen, hogy racionalizáló törekvései - melyek nagyrészénél a helyi agrárnépesség korábbi helyzetéhez képest a javulás helyett inkább kárát látta - az agrárnépesség szembefordulását vonták maguk után, s valószínű, hogy a vármegyei fenyítő pere következtében helyzete az uradalom élén ellehetetlenedett. így konfliktusai miatt az uradalom éléről, illetve a megyéből eltávozott. Az események sodrában - Megjegyzések Czinege Antal emlékiratához E forrás bevezető sorainak nem lehet célja, hogy 1809. év hadieseményeit részletesebben bemutassa, hisz a téma irodalma könyvtárnyi, a további eligazodást kitűnő, annotált bibliográfia segíti (Kosáry 1954. 542-558.). A győri csata közvetlen előzményei és hadtörténete máig is alapvető feldolgozásokat nyert (Bodnár 1897., Veress D. 1987.119-161.), miképpen a forráskiadások mellett József nádor korabeli tevékenysége is monografikus feltártságú (Domanovszky 1944. 214-305.) Feldolgozottsága miatt hasonlóképpen nem lehet cél a korabeli szentmártoni uradalom bemutatása sem, hisz az-az 1809. év eseménytörténetének részletes taglalásával helyet kapott a rendtörténet Vl/a. kötetében. (Sörös 1916. 167