Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Temesváry Ferenc: Győri puska a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK A magyarországi sárvári vár dísztermének secco technikával készült csataképsorozata azon eseményeket kívánja megörökíteni, amelyekben a "fekete bégnek" is nevezett Nádasdy Ferenc (1555—1604), a kiváló hadvezér, nemzeti hős kiemelkedő szerepet játszott. Ennek nyomán került a mennyezetre a török seregek sziszeki veresége (1593), Pápa és Tata ostroma (1597), Győr visszafoglalása (1598), Székesfehérvár visszavétele (1601) és Buda sikertelen ostroma (1602). A képek megrendelője az a Nádasdy Ferenc országbíró, akit a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétel miatt 1671-ben kivégeztek. Nádasdy Ferenc 1653. nyarán megjelent Ferdinánd római király királlyá koronázásán Frankfurtban. Utazása közben megszállt az Ulm közelében fekvő Günzburgban és megtekintette azt a várkastélyt, amely 1703-ban a spanyol örökösödési háborúban megsemmisült, ő még látta a kastély falképeit, amelyek szintén a magyarországi hadieseményekkel, közelebbről a 15 éves háborúval voltak kapcsolatosak. A képsor ottani keletkezésének oka, hogy Károly burgaui őrgróf (1590—1618) Nádasdy nagyapjával, a "fekete béggel" együtt harcolt és az ősei dicső harcait szerette volna örök időre megörökítem. A sárvári képsor középső nagy képén megtalálták a festő signatúráját is, a HRM betűket az 1653-as évszámmal. A kutatás nagy eredménye, hogy ma már ismeretes, a művész a csatajeleneteket, vár és városképeit, tájhátterét Hans Siebmachernek, Ortelius Cosmografiájában megjelent metszetei után készítette. A HRM a magyarországi kutatás megállapítása szerint Hans Rudolf Miller nevét fedi. A sárvári csataképek előképeinek alkotója pedig Antonio Tempesta (1555—1630) firenzei mester (Galavies 1976,1.). Előképet az események idején, vagy később több művész készített. Ezek a lényeget igyekeztek többnyire megfogni és megörökíteni. Avar képén túlmenően gondosan elkülönítették egymástól a török szpáhikat, janicsárokat, esetenként a magyarokat, s még arra is ügyeltek, mint Tata esetében, hogy a magyar csapatok zászlóira a magyar címer, az osztrákokéra a kétfejű sas kerüljön. Győr ostromábrázolásának bármely változatát nézzük, beleértve a sárvári vár dísztermének mennyezetképét is, meg kell állapítani, hogy a Jankovich puska rendkívül aprólékosan kivitelezett várképével egyik sem egyezik. Ugyancsak figyelmen kívül hagyták, hogy az ostromló csapattestek ruházata és fegyverzete a nyugati zsoldosokéhoz hasonló, a váron kívül és belül egyaránt. Hasonlóakat kell elmondanunk az 1598-as visszavétellel kapcsolatban is. Véleményem szerint a fegyver alkotója nem láthatta Győr várát, nem ismerte a róla készült metszeteket, előképeket, az ostromok lényeges részleteit, de hallhatott a becstelen árulással Győrt török kézre juttató kapitányok kivégzéséről. A komponált képsornak így van valami valóságtartalma, mert magyarországi, valójában győri eseményt örökített meg, ami által az amúgy is agyondíszített fegyver értéke még növekedett is. Feltételezhető, hogy az intarziamester valamilyen előképpel rendelkezett, hiszen Európa nyugati részén is szüntelenül folytak várhacok, amelyeket a rajzolók, rézmetszők, festők nagy számban örökítettek meg. így megítélésem szerint az előképet ezek között kell keresni. "A puskák közül kiemeljük azt az 1626 évszámmal, s rendkívül gazdag gyöngyház-, csont és zománezos rézberakással ellátott díszes fegyvert, melyre Székesfehérvár látképe s az 1596-iki ostrom csatajelenetei vannak vésve... — írta Nagy Géza az 1902-ben megjelent "A Nemzeti Múzeum Érem és Régiség Osztálya" c. 136