Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Temesváry Ferenc: Győri puska a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. ismertetőben (Nagy G. 1902c, 82.), hasonlóan nyilatkozott a népszerű Vasárnapi Újságban (Nagy G. 1902a, 784-786.), de 10 évvel később az 1912-es kiállításvezetőben már úgy vélekedik "... vízzel körülvett magyar város (talán Győr) ostromával, magyar és török lovasok küzdelmével..." (Nagy G. 1912,190.). Ajeles régész és fegyvertörténész a várat magyarnak gyanítja. A török ostromról nem tesz említést, látta a golyótartó tusaüreg fedőlemezének csont borításán a török és magyar lovasok csatajelenetét, de ezt a vár ostromával nem hozta összefüggésbe (Nagy G. 1912, 190.). Állítja, hogy Jankovich Miklóshoz a Marsigligyűjteményből került. Sajnos megállapítását nem fogadhatjuk el, mert a szerző az 1902-ben megjelent saját cikkére hivatkozik, ahol is ezeket írja: "A puskák közül kiemeljük azt az 1626 évszámmal... ellátott díszes fegyvert, melyre Székesfejérvár látképe s az 1596-iki csata jelenetei vannak vésve; egy másik, (kiemelés tőlem; T.F.) ékkövekkel kirakott, s elefántcsont faragványokkal díszített puskát a Marsigli gyűjteményből szerzett Jankovich s állítólag a Zrínyiek csáktornyai fegyvertárából való..." (Nagy G. 1902a, 784.) Nagy Géza ezúttal két kérdésben nem volt körültekintő. 1596-ban Székesfehérvárott várostrom nem volt, a város visszavételére 1599-ben tettek kísérletet, amely eredménytelenül végződött, mert korán kitudódott, és a törökök felkészülten várták a felszabadító csapatokat. 1912-ben önmagára hivatkozik, de itt nem arról van szó, hogy 1912-ben már nem Székesfehérvárt, hanem Győrt véli felismerni a várábrázolásban, hanem arról, hogy 1902-ben "egy másik", az ún. Szulejmán-féle puskát származtatja a Marsigliféle fegyvergyűjteményből. A XX. század kiemelkedő fegyvertörténésze, Kalmár János a győri puskát nem dolgozta fel, de a Régi magyar fegyverek c. alapvető munkájában említést tesz róla. Kalmár nem fogadja el a puskát győrinek, de a közlésből nem derül ki, hogy az ábrázolást kérdőjelezi-e meg, vagy az iparáról közismert győri készítést vonja kétségbe, tudván, hogy a győri puskamíves iparról valójában keveset tudunk. A győri puskán a mesterek több jegyet is alkalmaztak. A csőfar gerincén a már említett C S, a stilizált címerpajzsban C.R., alatta GVR (olvasva GUR), vagy a nyakon BT 1626, a talplemezen VLK 1626, legfeljebb a készítés időpontját pontosítja. Sajnos a mesterek nevének azonosításához nem, hovatartozásához csekély támpontot adnak. Később a kutatások megállapították, hogy C S mester egy GVR-nak rövidített helyről származik, ahol mellette még H.S. és M.B. mesterek is dolgoztak. Az innen kikerült darabok — mint említettük, — a Skoklostergyűjteményben vannak a svéd állam tulajdonában, a Királyi Fegyvertár kezelésében. Mint érdekességet kell megállapítanunk, hogy a párizsi Musée de l'Armée-ben is van egy hasonló puska, amelyet a Pauilhac-gyűjteményből vásároltak meg. A legújabb kutatások a Gurki készítéssel kapcsolatos feltevéseket elvetik, és a készítés helyéül Türingiát jelölik meg. A mondottak alapján ma még nem tudjuk elfogadni Kalmár János megállapítását sem, miszerint a puska "Egy magyar mester remekműve..." (Kalmár 1971, 225-226.). A győri puska tulajdonjogának megszerzése után 150 évnek kellett eltelnie, hogy e kivételes értékű műtárgyat restauráltassuk. E munka elvégzésére Varga Pétert, az Iparművészeti Múzeum ötvösrestaurátor-művészét kértük fel 1985 márciusában. A győri puska ma már régi fényében ragyog. 137