Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Temesváry Ferenc: Győri puska a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK fellendülésére, mivel "...főúri társaságunk igaz magyar része az erdélyi udvar körül csoportosult, s másfél évszázadon túl, részben a nyugat, részben pedig a kelet felé hajló ízlésének kifejtésére módot talált." (Hampel 1896,69.) A tömeges megrendelésben a kincshalmozáson kívül nagy szerepet játszott Magyarországon is a főurak művészi igénye. Művészeti központok alakultak, ahol a mesterek magyarok voltak, vagy magyarrá lettek és sajátos, "erdélyi ízű" remekeket alkottak. A nagy fejedelmek, uralkodók, de a nagyműveltségű francia, német, olasz megrendelők is serkentették a teljes kibontakozást. Az európai stílusváltozások a művészt és főurat, vagy gazdag polgárt egyaránt befolyásolták. A fegyvereken is alkalmazott domborítás, vésés, öntés, stb. legrafináltabb formáit csaknem minden valamirevaló ötvösmester ismerte. Az aranyozás különféle nemei, a filigrános technika széles köre, a régóta dívó, s néhány akkoriban kifejlesztett zománcozási mód, a drágakő, korall és gyöngy, a megannyi hatásos díszítési eszköz közül egy sem hiányzott az ügyes művész szertárából. Maguk készítették el a rajzokat, kísérletezték ki és alkalmazták a technikákat. Műhelytitkaikat, tradícióikat nemzedékről nemzedékre származtatták tovább. Voltak akik a külföldi mintákat követték, esetenként egyesítették a magyar és keleti motívumokat, hogy versenytársai lehessenek a jobb körülmények között működő külföldi művészeknek az igényes kivitelezésű árukhoz szokott piacokon. A köznapi használatban lévő fegyvereken is megjelentek az új formák, éreztetve a "keleti szemléletet", csak tompítottabb formában. A tárgyakra bölcs mondásokat, intő szavakat, esetenként a megrendelő címerét, az adott tárgy készítésének évét vésték. Alkotásaik bámulatosan gazdag képzelőerőről és a jelképek iránti nagy vonzalomról tanúskodnak. Kedvelt volt a mitológiai, emberi és állati lények ábrázolása. Megjelenítésükkel, a kor gondolkodásának megfelelően, mindig kifejeztek valamit. Sok művész témáiban a Bibliához, a keresztény legendák alakjaihoz fordult. Ezek között jelentős szerepet játszott Noé a bárkával, Szent György, vagy a gyermekét tartó Mária. A mesterek a szobrászati, vagy a dramatikus hatást opálok, gyöngyök diszkrét fényével, smaragdok, rubinok, zafírok erős színhatásával, a szerencsésen kiválasztott nemes keleti fákkal, elefántcsonttal és a sok színű kövekkel versengő zománcokkal érték el. Motívumkincsük tehát rendkívül változatos. Fényt, világosságot, összhangot, arányosságot, esetenként az emberi testet, indákat és virágokat érzékeltetnek, vagy magas szinten komponálnak. Emlékezés, emlékeztetés, bátorság, nagylelkűség, szeretet, szerelem kifejezése, az érzelmek visszaidézése és hangulatkeltés ismerhető fel törekvéseikben. A női szépség megtestesítője Vénusz, a szerelmet jelképező Ámor és a kísértés — a szárnyas ördög elmélázó női alakkal — hosszú évszázadokon át alkalmazott formák. Szfinxek, amorettek, szirének, szárnyas lovak, sárkányok, tengeri kígyók, kétfejű sasok, kagylón csónakázó Vénuszok, kígyótestű Medúza fejek, táncoló Gráciák, bőségszaruk, a boroshordón ülő, dőzsölő Bacchus, Mythras, a bikaölő perzsa napisten, Vulcanus a vasak, Neptunus a vizek, Silvanus az erdők és vadállatok istene — gyakori motívumok. De ott van a sorban Szent Egyed a vadászok védőszentje, Diana, más néven Artemis a női erény védelmezője, az asszonyok pártfogója, akit a rómaiak szarvas istennőnek tiszteltek. Az állatvilágból legsűrűbben előforduló lény az ábrázolt motívumok között, a pogánykori kultuszok egyik totemállata, a megke134