Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Temesváry Ferenc: Győri puska a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. várfal oldalába 17 ágyút építettek be, míg az udvaron ezekből 16-ot találunk, kanóccal felszerelt tüzérekkel. A vár középső részének bal oldalán kétablakos, zöld tetős és kupolás, kereszttel ellátott templom van, amelyen egy nagyméretű óra fél egyet mutat. A templomtól jobbra is megfigyelhető egy több tornyos épület, amelynek ajtajában és mellette három zsoldos katona áll. A két építmény között néhány házból álló utcasor tölti ki a hátteret. Jobbra és balra két-két kör alakú bástyát 2-2 ágyúval láttak el. Ezek a hátul, lafettákon elhelyezett ágyúkkal együtt tűzharcban vannak. A puska készítője a váron kívül felsorakoztatja a támadó, a védőkhöz hasonlóan nyugati öltözetű tüzéreket is, a jobb oldalon 10, míg a balon 7 ágyúval. A támadó ágyúk mindegyike tüzel, míg a várudvaron álló ágyúk nem folynak bele a tűzharcba. Az ágyúk működését, a torkolattüzet füstpamaccsal jelzik. Török katonákat tehát a leggondosabb vizsgálattal sem tudunk kimutatni. Az ostromra felvonulók sátrai között lézengő katonák is muskétások buggyos nadrágban muskétával, vagy oldalukon karddal, vértezettél ellátott tisztek. A tusa gerincén hasonlóan muskétások viaskodnak. A tusaüreg rugós fedelének csontlemez borításán is harci jelenetet ábrázoltak. Ezúttal a nyugati csapatokkal szemben török-tatár csapatok sorakoznak fel, a rájuk jellemző íjjal és lándzsával felszerelve (V. tábla 4.). A csőfarnyúlvány két oldalán egy-egy stilizált oroszlánfej, míg a végénél, csontlemezen BT 1626 (III. tábla 2.), csontszalagok, indák, levelek, gyöngyház, réz, festett csontvirágok töltik ki a teret. A változatos formában készült rozetták mellett, a tusa talplemezén, stilizált címerpajzsban VLK 1626, a fegyver készítésének pontos idejét jelöli (II. tábla 2.). A Magyar Nemzeti Múzeum tűzifegyver-gyűjteményének legszebb darabja a XVI-XVII. század emberének legjellemzőbb és egyben legfontosabb motívumkincseit sorakoztatja fel. Mindez a kor szellemiségéből adódik. A készítő mesterek fő törekvése volt, hogy a készítmény ne csak látványos legyen, hanem hatalmas értéket is képviseljen, mert a fegyver is jelentős szerepet játszott a kincs felhalmozásban. Háborús körülmények között menekíthető volt a védettebb városokba. Jeles kovácsok, ágyazok, vésnökök, aranyművesek, csontfaragó művészek többéves munkával elkészült darabjai gyakran ékszerfegyverré váltak. Előfordult, hogy egy-egy míves darabért falvakat adtak cserébe. Sokan voltak olyanok, akik nemcsak főurak részére dolgoztak, hanem legsikerültebb darabjaikat az udvar számára is rendszeresen szállították. Sajnos az alkotók legtöbbször ismeretlenek, s csak a motívumok, főúri címerek, városképek adnak egy-egy tárgy hovatartozásáról némi útmutatást. így érthető, hogy a motívumok vizsgálata nemcsak az ipar fejlettségének megalapítása, hanem a készítmény viszonylag pontosabb meghatározása szempontjából is nagyon lényeges. A fegyver a hazai és nemzetközi kereskedelemben egyaránt, évszázadokon keresztül, a kereslet és kínálat egyik legfőbb tárgya volt. Magyarországon a fegyverkivitel mellett nyugati, balkáni és török, sőt perzsa áruk beáramlását és jelenlétét is megfigyelhetjük. Ezeknek hatását nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mert hozzájárultak egy sajátos ízlés kialakulásához, főleg a művészi fegyveripar legjelentősebb és legtovább élő centrumában, Erdélyben. Az 1541-ben három részre szakadt Magyarország e kis részén, az ingóságok értékének növekedése, különösen az arany és ezüst árának alakulása hatott a művészi fegyveripar 133