Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Temesváry Ferenc: Győri puska a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. Temesváry Ferenc: GYŐRI PUSKA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN A Győrrel kapcsolatba hozott vadászpuska, valójában ékszerfegyver a XIX. század egyik legnagyobb gyűjteményéből, Jankovich Miklós (1772—1846) tulajdonából vétel útján került a Magyar Nemzeti Múzeum birtokába. Múzeumi szakemberek, fegyver- és művészettörténészek, gyűjtők, érdeklődők ezrei gyönyörködtek benne 150 éven át, de feldolgozására senki sem vállalkozott. Legtöbben keletkezését a 15 éves háborúval (1593—1606), Székesfehérvár, illetve Győr ostromával, török, magyar, német, vallon csatajelenetekkel, várháborúkkal hozták kapcsolatba, sőt volt olyan, aki határozottan kijelentette, hogy alkotója magyar volt. Mások a készítés helyéül Nyugat-Európát jelölték meg, de valójában magyarázatot nem tudtak adni a puskán kiemelt helyen ábrázolt kivégzési jelenetről, amelyet mi magyarok a Győr várát feladó gróf Hardegg Ferdinánd várkapitány és Porlin János Miklós alkapitány kivégzésével azonosítunk. E témakörben a vélemények, mint a későbbiekben látni fogjuk, nagyon eltérnek. Ennek megfelelően már e tanulmány első soraiban hangsúlyoznunk kell, hogy a további kutatást megnyugtatóan lezárni addig nem lehet, amíg nem lesz módunk a Skokloster-gyűjteményben, vagyis a svéd állam tulajdonában található néhány hasonló darabbal a magyarországi puskát egybevetni, az alkalmazott jegyeket feloldani. Jelen dolgozat tehát csak arra vállalkozhat, hogy a kiemelkedően gazdag, nem utolsó sorban látványos műtárgy megalkotásának indítékait, megszerzésének körülményeit, a hazai háborús viszonyok hatását a készítő mesterekre, a motívumok alkalmazását és mondanivalóját a győri puska és az ékszerfegyverek vonatkozásában vizsgáljuk, és az ezideig elért eredményeket összegezzük. Kutatási témánkat figyelembe véve nem lehet eltekinteni attól, hogy ne tegyünk említést Jankovich Miklósról (Entz 1939,167.), s a nagy hírnévre szert tett tudós, régész, író és finom művészi érzékkel megáldott, történeti érdeklődésű műgyűjtőről. Szorosan kapcsolódott a XVIII. században egyre inkább jelentkező, a nemzet hagyományaiért aggódó gondolkodók világához. Bél Mátyás (1684— 1749) nemzetféltő szavai különösen hatottak rá, s megállás nélkül hirdette, más és más megfogalmazásban, hogy "Mi magyarok semmiben sem vagyunk restebbek, mint őseink emlékeinek fenntartásában. Mert valóban az elmúlt nemzetek dicsősége is nem annyira hősi, vitézi tetteikben, mint inkább az emlékjeleknek fenntartása által örökösödik és magasztaltatik" (Toldy 1896, 24.). Már atyja is tudta, hogy a nemzeti hagyományok ápolása, a múlt értékeinek megőrzése a magyarság létét, fennmaradását jelenti. Jankovich valójában világosan látta, hogy az egyén szellemi és anyagi értéke egyszersmind a nemzeté is. A szellemi erőfeszítések hatalmas ereje és Széchényi Ferenc nagylelkűsége 1802-ben létrehozta a Magyar Nemzeti Múzeumot, s a Kárpát-medence területén 129