Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Temesváry Ferenc: Győri puska a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK található ékszer-, valamint az egykori küzdelmekből visszamaradt fegyverzet összegyűjtése hazánkban is megkezdődött. Mint ismeretes az egyéni kezdeményezést az 1807-ben megnyílt országgyűlés szentesítette, sőt a megkezdett munka folytatását, illetőleg gyorsítását is elrendelte. Ez az az időszak, amikor egyre inkább homloktérbe került a nemzeti és polgári műveltség egységének megteremtése, amelyet ma úgy fogalmazhatunk meg: "korszerűen magyar szellemi kultúra kialakítása" . A társadalom nagy változásban volt, amikor is a felvilágosodás és a klasszicizmus átadta helyét a liberalizmusnak és a romantikának. Jankóvich új erőre kapott, gyűjtési körét kiterjesztette. Ami elsődleges volt gyűjtői tevékenységének akár az első (1790—1832), akár a második (1833—1846) korszakában: a magyar kódexek, oklevelek, nemesi könyvtárak ritkaságainak összegyűjtése, de egyre nagyobb hangsúlyt kapott életében a tárgyi anyag gyűjtése is, s ennek érdekében kapcsolatot épített ki jómódú családokkal, erdélyi nemesekkel, külföldi méltóságokkal. Elsősorban a Bánffy, Bethlen, Kemény, Teleki, Bornemissza családok kerültek érdeklődése középpontjába, mert ezek gazdag gyűjteményekkel rendelkeztek, de a XIX. század elejének gazdasági körülményei, pénzügyi zavarai miatt megválni kényszerültek értékeiktől. Figyeltette a felvidéki kúriákat, ott voltak megbízottai a bécsi aukciókon. Egyedül Bécsben 30 céggel volt kapcsolata (Berlász, 1985,46.). A tárgyak felkutatásában részt vett Lőwy Hermann pesti ezüstmíves, Totesz Izsák óbudai nemesfém kereskedő, Spitzer Jakab ismert műkereskedő, Stern Márk pozsonyi ékszerkereskedő és még sokan mások. Korunk jeles művészettörténésze H. Kolba Judit megállapítása szerint: "Mindezek a jószemű és elsősorban kereskedő emberek nagy mértékben segítették Jankovichot, hogy valóban eredeti, kvalitásos darabokat vásároljon az ötvösség minden területét felölelő gyűjteménye bővítésére" (H.Kolba 1985,100.). A század elejének említett pénzügyi zavarai és nem utolsó sorban vásárlásai Jankovichot súlyos anyagi válságba sodorták. Kénytelen volt gyűjteményének egy részét elzálogosítani, az általa nagy fontosságúnak tartott, újabb műtárgyak megszerzése érdekében. 1817-ben Jankovich tudós társaival létrehozta ifj. Trattner János kiadónál a Tudományos Gyűjteményt, a század elejének egyik legjelentősebb folyóiratát, amely hosszú évtizedeken keresztül, 1841-ig szolgálta a magyar irodalmat, tudományos életet (Benedek 1965,427.). Az első évben szerkesztője Fejér György (1766—1851) történetíró lett, aki a novemberi számban Jankovich Miklós gyűjteményének különlegességét, nagyságát, hihetetlen értékét első ízben, igen részletesen írta le. Már az első oldalakon megemlíti, hogy a gyűjteményben van Szolimán szultán puskája, de "Mennyire gazdagabb az, annyira mesterségesebb az 1628. esztendőben készült puska mellyben a matériáknak külömbsége, a képzelt dolgoknak minéműségeivel vetekedik; egy különös darab, mellynek munkás képzelettyén napokat költhet a vizsgáló és újabb ötlésekre mindig akadhat..." (Fejér 1817,3-4.). Cikkének szándéka a figyelem felkeltése volt. Remélte, hogy a magángyűjteményből közgyűjtemény lesz, előbb, vagy utóbb a Nemzeti Múzeumot fogja gazdagítani. Egyébként Jankovich öccse - látva a család anyagi helyzetének alakulását - már 1822-ben biztatta testvérét, hogy a hét osztályba sorolt gyűjteményének legalább egy részét adja el adósságainak törlesztésére, de Jan130