Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Szabó Péter: Egy értékes viselettörténeti dokumentum – az első győri csizmadiaremek

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK FÜGGELÉK A győri csizmadiacéh kiváltságlevele 1604-ből. (XJM-céhiratok 53.11.10. ) A győri csizmadiák céhlevelének közlésével egy sorozatot kezdünk, egykori győri iparos céhek privilégiumait, szabályzatait adjuk közre. Ezek az oklevelek közokiratnak számítottak és a középkori eredetüknek megfelelően előírásos, díszes formában állították ki őket, többnyire hártyára írva. Hitelesítését az adományozó és a későbbi megerősítések viaszpecsétjei biztosították. Ezeket a dokumentumokat eszmei és gyakorlati szempontból egyaránt a társulat legfontosabb értékének tekintették. A középkor vallásos szellemével átszőtt hitvilágában a bibliai szövetség tábláihoz hasonlóan a kézműves mesterek számára a céhlevél az öszetartozás, az "Igazság" megtestesítője volt. Nem véletlen, hogy a védelmére szolgáló céhláda is a bibliai frigyláda formájában és eszméjében találta meg mintaképét. Ezen okmányok gyakorlati értéke jogi hitelükben volt, amely törvényes működésüket hivatalosan megerősítette és a hatóságok számára is kifejezte. A benne foglalt szabályzat meghatározta a céh illetve a mesterek iparhatósági jogkörét—a tanoncfogadás és szabadítás, valamint a mesterlegények (segédek) foglalkoztatása terén —> megállapította a műhelyek munkarendjét, a munkadíjakat és az árakat, a legényvándorlási kötelezettséget és a remekmunka előírásait. Foglalkozott a céhlevél a tagok vallásos és szociális kötelezettségeivel is. E privilégiumok — közhitelű okmányok lévén — a kézműves szervezetek és szakmák megismerésének alapvető, sokoldalú és hiteles forrásai. Első közleményünkben a győri csizmadiáknak a győri székeskáptalan, mint földesúri hatóság által latin-magyar nyelven kiadott privilégiumát mutatjuk be. Választásunkat e számunkban publikált első csizmadiaremek témája indokolta. Példányunk több színű fonalból vert zsinórokkalal összefűzött, 30 x 32 cm-es hártyákra írt, többlapos példány. Különlegessége, hogy az eredeti oklevélhez később alkalmanként hozzáfűzték a megerősítések lapjait. Az egykori győri püspökök és várkapitányok függőpecsétjei valósággal fürtként függenek az okmányon. Itt bemutatott oklevelünk kiadási időpontja a török megszállás alól felszabadított város újjáéledésének korszaka, amikor az ostromok pusztításai után a polgári lakosság visszatelepült és újjáalakította korábbi életének kereteit. A harcokkal és a megszállással járó pusztítás következtében a polgári élet úgyszólván minden emléke elenyészett. Kevés nyoma maradt a megszállás előtt működött kézműves szervezeteknek is. A csizmadia céhlevél különös érdekessége, hogy egy új szakma születésének dokumentuma. A17. század első éveiben (újjá)alakult céhek többségének vannak korábbi gyökerei, a csizmadia szakma azonban országos viszonylatban is ezekben az években vált ki a lábbelikészítéssel foglalkozó vargamesterségből. Az újdivatú lábbelik készítésére specializálódó négy csizmadia mester már a céhlevél kiadása előtt, 1602-ben bejegyezte magát a mesterkönyvbe, egyikük ez évben készített remekmunkája is megmaradt. Ők négyen járultak földesuruk elé, hogy törvényes működésüket a részükre kiadott oklevéllel engedélyezze. A következőkben a kiváltságlevél szövegét a Lipót császár által 1675-ben megerősítve kiadott azonos szövegű változat 0-sz. XJM. céhiratok 53.11.11.) alapján közöljük, mely részben feloldotta az eredeti gazdagon alkalmazott rövidítéseit és jobban olvasható annak apróbetűs, lendületes folyóírással szerkesztett szövegénél. így a szöveg követi az eredeti lapbeosztását, de a későbbi, pontosabban azonosítható szövegváltozatot közöljük. 122