Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Szabó Péter: Egy értékes viselettörténeti dokumentum – az első győri csizmadiaremek

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. feketére festették, mindig felsőbőrnek szánták. (Neve a spanyolországi Cordovától ered, abol a mórok állítólag legkorábban készítették). (Frecskay. IV/286287. ilLMagyar Lexikon,1879.10. kötet. 552.) A karmazsin a haragos sötétvörös szín neve a keleti nyelvekben. Valójában a karmintetűből nyert, borszesszel és "halványos ónnal" kevert festékanyag. A bőriparban vörös szattyán = karmazsin értelemben használatos. (Magyar Lexikon,1879.10. kötet. 111.) A nyersanyag reális értékét jelzi a lábbelifajták szárhosszából, a bőr minőségéből adódó jelentős értékkülönbség, valamint az, hogy az elhasznált talpú csizmadiatermékek javításának természetes módja volt a fejelés, amely a kevéssé kopott fej és szárrészek további felhasználását lehetővé tette. "Papucs kapczástul" - a lábbelitípus története De vizsgáljuk meg közelebbről azt a csizmadiaterméket, amely lehetővé tette, hogy 1604-ben négy, korábban feltehetően a vargacéhben tevékenykedő, de a későbbiekben privilegizált csizmadiaterméket készítő mesterember a győri székeskáptalan — mint földesúri hatóság — elé járuljon, kérve a Pozsonyban már privilegizált csizmadiacéh szabályzatának kiadását, szabályszerű és törvényes működésüket engedélyezendő. ( 53.11.4. mesterkönyv -1602-1675.) A hagyománytisztelő csizmadiamesterek megőrizték a legfontosabb dokumentumokat, amelyek tárgyunk azonosítását lehetővé teszik. A lábbelitípus rendkívül elterjedt viseleti darab volt, sőt újdonsága miatt sem kerülte el a kortársak figyelmét. Ezért más forrásokból is nagyon jó adatokkal, képi megjelenítésekkel rendelkezünk. A 16. század közepén még újdonságnak tűnt a kapcás papucs az Isztambulba látogató utas számára, aki törökországi útinaplójában nagy teret szentelt e sajátos török lábbelinek, mely a mi csizmadiaremekünk egy változata lehetett: "Senki nem lép a templomba abban a cipőben, amelyben a sarat szokta dagasztani, hanem lehúzza és a kezében viszi, majd leteszi maga mellé. E cipőt papucsnak nevezik, mely erős, lapos, kényelmes és vasalt. Ezen belül viselik a férfiak is, a nők is az egyszerű talppal ellátott, kapcát." (Dernschwam,1984. 203.) Első, általunk ismert, egyértelműen azonosítható ábrázolását egyl568-ra datált török miniatúrán fedeztük fel, mely János Zsigmond követségét ábrázolja a Szigetvár ellen készülő Szulejmán zimonyi síkon vert táborában a szultáni sátorban. Tárgyunk szempontjából lényeges, hogy a szultán előtt "kaftáncsókra" térdelő János Zsigmond — a testhelyzet következtében jól láthatóan kivillanva kaftánja alól — élénk színű sárga kapcás papucsot visel. A képen jól tanulmányozható a szultáni fogadás előírásos felépítése, az udvari nép és a vendégek protokolláris elhelyezkedése és viselete. A szultáni sátor török személyzetét valamint a "felkaftánozott" magyar küldöttséget, valóban megszólalásig azonosnak ábrázolták, egyetlen viseletbeli különbség a törökök turbánja ill. a magyarok süvege között figyelhető meg. Tárgyunk szempontjából természetesen nem mellékes, hogy e forrásból nem deríthető ki pontosan, hogy a törökös megjelenés a porta szokásainak tükre, 103