Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)

Tury Mária (Győr): J. M. Millitz két portréjának restaurálása

cm-rel kisebbre cserélték, a festékréteget erőteljesen konzerválták, s bár némi kagylósodás maradt, az alapozás megfelelően tapadt a vászonhoz, lepergések nem voltak. A festmény különböző rétegei között meglevő jó kötés lehetővé tette a festmény konzerválás előtti tisztítását. Cziráky László portréja előzetes konzerválást igényelt, a festékréteget előbb nedvesítéssel kiegyengettem, polivinilalkohol oldattal a vászonra visszaragasztottam, s csak a konzerválás után tisztítottam meg. A megtisztított képeket viasz - gyanta keverékkel konzerváltam, s dublírozáshoz is ezt az anyagot használtam. A dublírozás szükséges volt, mivel mindkét képen volt szakadás, a vászon oxidálódott, a meggyengült hordozó már nem látta el a feladatát. A dublír vászon elfedi a képek hátán levő eredeti aláírást, ezek a fotódokumentációban megtekinthetők. A vakkeretet mindkét kép esetében új villásékelésűre cseréltem. A képek konzerválása után azok esztétikai helyreállítása következett. A képeken sok olyan sérülés volt, amelyek vagy saját maguk, vagy az eltüntetésükre tett múltbeli kísérletek megváltoztatták a mű esztétikai összhatását. A konzerválás és tisztítás során a festményekről eltávolítottam az idegen anyagokat, hátoldal felőli foltokat, elölről a régi tömítéseket, a fölöttük levő átfestéseket, a besötétedett lakkot és felszíni szennyeződéseket. Barkóczy Borbála arcképénél igen vastag átfestés takarta a hiányokat a ruhakivágásban levő fehér selymen, a hasonló hiányokat az arcon és az arc melletti szakadás környékét. A folytonossági hiányokat kitömítettem, a kép felszíne egyenletes lett, a kopásoknál és tömítéseknél a szín hiányát retusokkal egészítettem ki. A minél egységesebb látvány kialakításához fontos a több rétegben felvitt lakkozás, ami védi a képet és elevenné teszi a színeket. Természettudományos vizsgálatok A munka elején, a konzerválás és restaurálás előtti állapot fotókkal történő dokumentálása után első lépésként mintákat vettem le a festményekről természettudományos vizsgálatok céljára. Kétféle vizsgálat történt. Mikroszkópos rétegszerkezet- és kötőanyag vizsgálat, amit Török Klára vegyész, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos munkatársa végzett el és Kriston László fizikus, a budapesti Restaurátorképző Intézet munkatársa által elvégzett röntgendiffrakciós vizsgálat. A mikroszkópos rétegszerkezet- és kötőanyag vizsgálat a festmény keresztmetszetének mikroszkópos fotója által megmutatja a festő technikáját, azt, hogyan építette föl a festményét az alapozástól a festékrétegen keresztül a lakkozásig és hogy festés közben milyen kötőanyagot használt. A röntgendiffrakciós vizsgálat a festményben levő ásványi anyagok kimutatásával azok anyagösszetétele alapján meghatározza egy bizonyos szín pigmenttartalmát. A két vizsgálathoz a mintavétel módja eltérő. A mikroszkópos rétegszerkezet és kötőanyag vizsgálathoz a mintát azonnal, még a konzerválás és restaurálás megkezdése előtt le lehet és ajánlatos venni, így a mintáról készült felvételen a festmény minden rétege rajta lesz, az alapozás, a festékréteg vagy rétegek, az eredeti lakk, ha még megvan, a későbbi ráfestések, javítások, újralakkozások rétegei. A kötőanyag vizsgálat két tesztje kimutatja a különböző rétegek kötőanyagáról, hogy az olaj-e vagy fehérje. Itt is érdekes variációk lehetnek: az alapozás lehet enyves (fehérje) vagy olaj, a festékréteg kötőanyaga is lehet fehérje- vagy olajalapú, ugyanez vonatkozik az átfestésekre. Amennyiben a restaurálás előtt ismerjük az átfestés kötőanyagát, könnybebben és pontosabban választhatjuk ki a tisztításhoz a megfelelő oldószereket. A Millitz-portrékkal kapcsolatban elvégzett kötőanyag teszt különös eredményt hozott. Bár a képekről első ránézésre megállapítható, hogy olaj technikával ARRABONA YMfÄ 36/1-2.