Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)

Gabrieli Gabriella–Nemes András (Sopron): Adatok a soproni Szent György templom kriptájának történetéhez

abrieli Gabriellaemes András: Adatok a soproni Szent György templom kriptájának történetéhez 1997. nyarán a Szent György Plébánia megkezdte a templom alatti - valójában melletti - kripta átépítését. Az akkori állapot dokumentálására kértek fel bennünket. A Nagyrondella mögötti városfalszorosból nyíló lezárt kertből egy, a templom szentélyének déli falába vágott ajtó mögött lépcsősor vezetett a kriptába. Kis előtérbe jutottunk. Balra a mennyezeten a kripta eredeti lejáratát takaró kőlap látszott, alatta az elbontott levezető lépcsősor nyomai. A hajdani lépcsővel szembeni fülke a helyiség teljes magasságában, mindhárom oldalán barokk falfestést kapott, ennek maradványai még ma is látszanak. Az erősen málló, salétromos vakolat csak részleteiben őrizte meg az ábrázolást. A szemben lévő falon Corpus volt kivehető a kereszten (1 .fénykép), két oldalán meztelen testek részletei , részben lángok között, amit tisztítótűznek vagy pokolnak értelmeztünk. A jobb oldali falon tájkép részleteit is megfigyelhettük . A Plébánia megbízottjának a falkép restauráltatását javasoltuk. Az előtérből keskeny folyosó vezet a tulajdonképpeni kriptába, észak felé. A nyugat-keleti irányú, téglalap alakú terem a Szent György utca 7. számú ház, ma Kihelyezett Egészségügyi Továbbképző Intézet udvarának déli része alatt található. A két rövidebb falban viszonylag épen megmaradt üres, 2 m mély sírhelyek voltak, az északi hosszanti fal mellett ugyanilyenek romjait találtuk, amiből az is kiderült, hogy a sírhelyeket utólag építették a már meglévő falhoz, mert azok falazata mind habarcsanyagában, mind falazási technikájában különbözött a pince határoló falainak és boltozatának építésmódjától. A kriptát borító törmelékből 18. és 19. századi feliratos fedlapok kerültek elő, egyet még helyén találtunk a keleti falban. A kripta boltozott mennyezetét és falait mindenhol szürke alapon kék kváderfestés borította. (2-4. fénykép) A Plébánia a törmelék elhordását és a sírhelyek elbontását tervezte, majd a helyiség felújítása után urnahelyek építését. A tárgyalások során megegyeztünk abban, hogy a felújítással párhuzamosan kutatást végzünk a kriptában, ugyanakkor elértük, hogy a keleti falat a sírhelyekkel együtt és a mennyezeti festés egy részét eredeti állapotukban megtartják. A törmelék elhordása és a romos sírhelyek elbontása után a falak vizsgálatából a következők derültek ki. A folyosó falába egy nagyméretű római kváderkővet is beépítettek. A folyosó meghosszabbításában a boltozat téglából készült, míg egyébként sárgás színű, hasáb alakú, durván bárdolt mészkőből, amit a 1 7. századtól használtak a soproni építőmesterek egészen a 18. század végéig. Ezek a falazóelemek az 1676-os tűzvész után jelentek meg nagy mennyiségben a város épületeinek újjáépítésében. A falszövetben több helyen találtunk gerendafészkeket (5. fénykép), ezek a boltozat készítésekor használt zsaluzat tartószerkezetének megmaradt emlékei. A kripta nyugati végét elfalazták. Az elfalazás két periódusban történt. Először a teljes szélességet falazták be középütt íves nyílást kialakítva, majd utóbb a nyílást is lezárták. Ez utóbbi valószínűleg a koporsófülkék építésekor történt. (6. fénykép). A kripta vagy pince K-Ny-i irányban 26 m hosszú, amihez a keleti oldalon még 2 métert kell hozzászámítanunk a sírfülkék hosszúsága miatt. Szélessége 6 méter. Déli falát, ami egyébként a Szent György templom északi kápolnasorának határolófalát is jelenti, 2 méter széles ARRABONA Iftil 36/1-2.